11. rész: Gitárhúrok

Az óra végét a folyosón kellett megvárnunk. Legalább ki tudtuk tárgyalni azt a bizonyos dolgot. Mikor kicsöngettek minden egyes osztálytársunk érdeklődve jöttek ki és bámultak meg minket, mikor elmentek mellettünk. Mi csak összeráncolt homlokkal néztünk rájuk vissza. Nem értettük mi olyan érdekes abban, ha kiküldenek két gyereket egy óráról. Az már annál izgalmasabb és érdekesebb lesz, hogy mit fogan anyáék szólni.:) Lehet, hogy nem kéne nekik elmondani, elég ha Chris tudja. Kimentünk a suli elé és ott folytattuk a beszélgetésünket.

-Akkor mi lesz? Kérdeztem rá értelmetlenül.

-Nem tudom. Nekem is feltűnt már ez a csaj és szerintem nagyon szép meg okos és kedves, de nem tudom, hogy mi legyen. Az sem biztos, hogy Ő az igazi. Húzta el a száját.

-De egy próbát megér. És ha mégsem akkor meg megnyugodhattok, hogy ti mindent megettetek az ügy érdekében. Csak egy randi! Néztem rá kiskutyaszemekkel.

-Legyen. Adta meg magát.Mikor kimondta felsikítottam és ugráltam örömömben. Matt egy kicsit meglepődött és tett egy lépést hátra, nehogy megüssem vagy hasonlók.

-Óó! Bocsi. Álltam le és megigazítottam a hajam.

-Semmi gond csak erre nem készültem fel. Nevette el magát.Én is elnevettem magam, majd megláttam a parkolóba egy ismerős kocsit. Nagyon megörültem neki.

-Nekem most mennem kell, majd még beszélünk. Köszöntem el Matt-től, majd a kocsi felé siettem. Mikor Chris kiszállt az autóból a nyakába ugrottam és köszönésképp megcsókoltam.

-Jujj, de jó, hogy itt vagy. Néztem fel rá és elmosolyodtam.

-Unatkoztam és csak látni szerettelek volna. Húzta mosolyra a száját. Még nagyban beszélgettünk mikor Chris átnézett a vállam felett és elmosolyodott.

-Sok irigykedő szempár figyel téged. Nézett körbe. Én is megfordultam, majd gúnyos mosolyra húztam a szám. Visszafordultam Chris felé és átdobtam a hajam a vállam fölött.

-Tudod megszoktam a népszerűséget. Húztam ki magam büszkén. Chris hitetlenül elnevette magát, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Nemsokára valaki félbeszakította a beszélgetésünket egy "bocsival". Megperdültem a tengelyem körül, majd halványan elmosolyodtam. Ashley volt az. Érdeklődve néztem rá, majd eszébe jutott, hogy miért is jött ide és elkezdte.

-Csak bent hagytad a suliban az egyik könyved. Kezdett el turkálni a táskájában, majd nagy nehezen meg is találta az említett könyvet. Odaadta, majd menni készült, de Chris nem hagyta és simán elkezdte faggatni.

-Te is Nancy osztálytársa vagy? Nézett rajta végig összehúzott szemekkel. Ashley annyira megilletődött, hogy nem tudott mit mondani, csak állt ott, mint egy rakás szerencsétlenség.:)Én meg oldalba böktem Chris-t, hogy hagyja már Őt békén.

-Oké! Bocsi. Chris Tonkin vagyok, Nancy barátja. Nyújtotta a kezét Ashley felé, aki kezet fogott vele.

-Én meg Ashley Jones. Igen, én is az osztálytársa vagyok neki és a barátja is. Nézett rám mosolyogva.

-Ashley nincs kedved valahova beugrani velünk. Néztem rá kérdőn.

-Nem szeretnék zavarni. Rázta meg a fejét ösztönösen. 

-Nem zavarsz. Enyhült meg Chris is. 

-Akkor oké! Virult fel teljesen Ashley. Beszálltunk Chris autójába és elindultunk a jól bevált helyünkre. Egy közeli cukrászdába. Beültünk oda, kértünk sütit és elkezdtük kitárgyalni az élet nagy dolgait/gondjait.:) 

*Wendy szemszöge, még az iskolában*

Éppen a zeneórámra készültem -nem egy napon van Nancy-ével, mert Ő idősebb egy évvel- mikor kivettem a gitárom a tokjából és megláttam, hogy el vannak szakadva a húrjai. Teljesen kétségbe voltam esve, mert ma nem hoztam magammal pót húrokat és amúgy sem lett volna időm kicserélni azokat. Már vagy tíz perce ültem a földön ölemben a használhatatlan hangszerrel, mikor megállt valaki mögöttem és engem figyelt. Gyorsan letöröltem a könnyeimet és megfordulva felnéztem rá. Matt volt az, akibe a suli első napja óta szerelmes vagyok. Ez csak velem történhet meg! Egy darabig csak néztük egymást, majd Matt megszólalt. 

-Tudok valamiben segíteni? Guggolt le mellém. Kicsit meglepődtem, de válaszoltam neki.

-Hát...! Elszakadt pár húr -fogalmam nincs, hogy hogyan- és nem hoztam magammal másikat. Időm már nincsen elmenni venni és nekem kéne ma előadni valamit az órán, de így képtelen vagyok. Hajtottam le a fejem és már megint a sírás kerülgetett.

-Hát kicserélni sajnos én sem tudom, de a saját gitáromat kölcsön tudom adni. Mosolygott rám. 

-Tényleg? Kérdeztem boldogan, de aztán újra lehervadt a mosoly az arcomról. -Nem kérhetem kölcsön a tiédet. Ráztam meg a fejem hevesen. 

-És miért is nem? Tudakolta elfojtott mosollyal. Nem válaszoltam csak elgondolkoztam a dolgon, majd elnevettem magam. Pár percig újra egyedül voltam a teremben, majd megérkezett Matt kezében a saját gitárjával. Felém nyújtotta én meg óvatosan elvettem. 

-Megfelelő lesz a számodra? Kérdezte szenvtelenül.

-Tökéletes! Nevettem fel és megpengettem a húrokat, majd még egyszer és még egyszer, majd egy teljes dalt eljátszottam Matt-nek. Mikor a szám végére értem elismerően bólogatott. Beszélgettünk volna még egy darabig, de a tanár bejött a terembe, vele együtt a többi diákkal. Matt elköszönt tőlem és kiment a teremből. Volt egy lány  teremben aki egész óra alatt engem méregetett és nem volt túl barátságos. Nem értem, hogy miért...! Mikor a tanár felkért, hogy menjek ki előre és mutassam be a "házi feladatot" egy kicsit kellemetlenül éreztem magam a sok szempár bambulásától és amúgy is lámpalázas vagyok. De most valahogy sikerült megnyugodnom mire kiértem előre. Szerintem az segített, hogy Matt gitárja volt nálam.:) Belekezdte a dalba és kizártam az egész külvilágot. Senki nem volt rajtam kívül abban a világban csak Matt. Mikor vége lett a számnak egy darabig néma csend kerekedett a teremre, majd egyszerre csendült fel a hangos taps és füttyögés. Boldogan meghajoltam, majd visszasiettem a helyemre. Az óra többi részében is annak a lánynak az elviselhetetlen stírölését kellett elviselnem. Szerencsémre hamar kicsengettek így megszabadultam volna Tőle, ah el nem kapja a kezem és nem engedi, hogy elmenjek. 

-Mit akarsz Tőle? Kérdezte csípőre tett kézzel és eléggé flegmán. 

-Először is! Nem vagyok hajlandó ilyen hangsúlyt elviselni és másodszor pedig kiről van szó.Húztam fel magam rajta. Egy darabig hezitált, majd folytatta.

-Matt-el voltál az óra előtt, nem?! Bizonytalanodott el. Szóval erre megy ki a játék. Neki is tetszik Matt. 

-Vele voltam. Miért? Kérdeztem türelmesebben. 

-Szállj le róla! Üvöltötte a fejembe, majd kiviharzott a teremből. Ez meg mi volt?!:) 

Komótosan összeszedtem a holmim, majd nagyon óvatosan elraktam Matt gitárját és kiléptem a teremből, majd meg is álltam az ajtóban. Matt támaszkodott a szemben lévő falnak és engem nézett.Egy kicsit megilletődtem és nem tudtam, hogy most engem vár-e vagy nem is tudom... Egyáltalán minek van még itt?

-Márt azt hittem, hogy soha nem jössz ki a teremből. Mosolyodott el, majd felém lépett és elvett a nem túl könnyű gitárt.

-Csak még össze kellett pakolnom...és volt egy kis nézeteltérésem. Motyogtam az orrom alá a mondat második felét, hogy Matt ne hallja meg.

-Értem. Amúgy azért maradtam itt, hogy el tudjuk vinni a gitárodat egy hangszerboltba ahol kicserélik a húrokat. Tért rá az okra, hogy miért is maradt itt. 

-Rendben van. Mosolyogtam rá, de belül ordítani tudtam volna a boldogságtól.:)

Lesétáltunk a lépcsőn, majd kiléptünk a meleg és napsütötte utcára. Egymás mellett sétálva indultunk el a legközelebbi hangszerbolthoz. Útközben eleinte nem beszélgettünk, majd Matt felhozott egy témát és onnantól kezdve csak beszélni tudtunk. Sokkal jobban megismertem Őt és olyan dolgokat is megtudtam, amit eddig még nem is tudtam róla. Persze rólam is egy csomó mindent megtudott.:) 

A hangszerboltban szerencsére nem volt tömeg így gyorsan tudtunk végezni -túl gyorsan is-, majd kimentünk és már kezdtem volna búcsúzkodni, mikor megkérdezte, hogy nem-e lenne kedvem beülni vele egy sütire. Persze igent mondtam és hálát adtam az égnek, hogy nem rázott le egyből. Beültünk a sulihoz és a hangszerbolthoz legközelebb cukrászdába és beültünk ez egyik kétszemélyes asztalhoz.

Éppen nagyban beszélgetünk mikor ismerős hangokra leszek figyelmes, de mikor körbenézek egy ismerőst sem látok. Ez fura! Újra belemerültünk a beszélgetésbe, mikor megcsörrent a telefonom. Ilyen nincs! Miért nem állítottam némára vagy kapcsoltam ki?

-Bocsi! Álltam fel az asztaltól és bementem a mosdóba. Nancy volt az. -Mit akarsz? Kérdeztem egy kicsit ingerülten. 

-......................

-A sulihoz közeli cukrászdában, de miért?

-......................

-Matt-el, de MIÉRT??! 

-......................

-Na jó! Szia! Kinyomtam a telefont és visszasiettem Matt-hez. 

-Minden rendben van? Kérdezte kedvesen.

-Persze. Varázsoltam magamra egy nem túl meggyőző mosolyt. Szerintem nem is volt mosoly, inkább mintha vicsorogtam volna. 

-Akkor jó! Nincs kedved egy kicsit sétálni? Vetette fel az újabb nagyszerű ötletet. Én meg természetesen igent mondtam. Kifizettük a két sütit -vagyis Matt fizette ki, mert nem engedte, hogy én is fizessek-, majd elindultunk, be a városba.

*Nancy szemszöge*

Egy darabig beszélgettünk a cukrászdába, majd újabb és újabb vendégek jöttek be. Nemsokára bejött Wendy és Matt is. Nem hittem a szememnek. Nem akartam, hogy észrevegyenek és csatlakozzanak hozzánk. Nem azért, mert önző vagyok, hanem mert azt akartam, hogy kettesben legyenek. 

-Takarjátok el magatokat valamivel. De na túl feltűnően. Sürgettem Ashley-t és Chris-t. 

-Mi van?! Értetlenkedett Chris.

-Semmi, csak csináld! Tettem a feje elé egy újságot. Ashley is maga elé rakott egy étlapot és meg lejjebb csúsztam a széken és eltakartam magam két üveggel ami az asztalon volt. Kicsit hangosak lehettünk, mert Wendy körbenézett, de szerencsénkre nem vett észre minket. Legalábbis gondolom! Hirtelen ötlet folytán tárcsázni kezdtem Wendy számát, aki felállt és kiment a mosdóba. Eléggé idegesen szólt bele a telefonba, majd megkérdeztem, hogy hol van most. Utána, hogy kivel van, majd hogy mikor jön haza. Eléggé zavarhattam és idegesen bontotta a vonalat. Mikor visszaült Matt-hez még beszélgettek egy kicsit, majd fizettek és elmentek a cukrászdából. Megkönnyebbülve fellélegeztem majd rendesen felültem a székben. Chris és Ashley is elvették maguk elől a újságot és étlapot, majd a magyarázatomat várva engem néztek. Megráztam a fejem és nem mondtam el nekik, Ők meg nem hozták fel többet.Még egy darabig beszélgettünk, majd egyre jobban kezdett érdekelni, hogy vajon mit csinálhatnak most kettesben. Nem tudtam egy helyben ülni és ezt Chris is észrevehette így felajánlotta, hogy menjünk el valahova sétálni. Én azonnal rávágtam az igent. Felpattantam a székből és rohantam kifizetni a sütiket. 

*Jess szemszöge*

A suliban lévő napomat végig Kyle-al töltöttem, majd suli után is vele mentem el valami Gördeszkás versenyt megnézni. Annyira izgult valami agyontetovált emberkéért -aki szintén versenyzett-, hogy már rendesen izzadt a tenyere. Én meg nem is igazán figyeltem az eseményeket, annál inkább figyeltem Kyle-t és minden mozdulatát. Ezt egy idő után észre is vette és egy kicsit zavarban lehetett, majd rákérdezett, hogy mit nézek rajta. Megráztam a fejem és adtam egy puszit az arcára. Viszonozta, majd megkérdezte, hogy nincs-e kedvem elmenni vele valahova. Természetesen igent mondtam. Úgy sem értettem a verseny lényegét.:) 

A közeli folyóparton sétáltunk, mikor megpillantottam Wendy-t és egy számomra ismeretlen fiút. Először nem értettem, hogy mit csinálnak együtt, majd eszembe jutott a reggeli dolog a suli előtt és minden világos lett a számomra. Ez volt az a fiú aki reggel nekiment Wendy-nek a suli előtt. Már minden világos!

Már megindultam volna feléjük, mikor megcsörrent a telefonom és egyre jobban kezdett "zenélni". Mikor megláttam Nancy nevét a kijelzőn azonnal felvettem.

-Hol vagy!!! Támadt rám hirtelen Nancy. Azért köszönhetett volna. 

-Neked is szia! Éppen a folyóparton vagyok Kyle-al. Miért?

-Véletlenül nem láttad Wendy-t a környéken? Kérdezte egyre türelmetlenebbül. 

-De! Éppen az előbb akartam rájuk köszönni.

-Nee!!! Meg ne tedd! Kiabált le.

-Miért ne? Szeppentem meg.

-Mert most lehet, hogy össze fog jönni azzal a fiúval akivel van és nem szeretném, ha bárki is megzavarná őket. Darálta le a magyarázatot egy pillanat alatt. 

-Értem. Akkor el is megyünk onnan. Bólogattam hevesen, Kyle meg furán nézett rám, mert nem értette, hogy miért bólogatok. Mikor bontottam a vonalat megfogta Kyle kezét és a másik irányba indultam el. 

-Hova megyünk? Értetlenkedett Kyle. 

-Innen el. Még nem tudom, hogy hova, de innen el. Ismételtem meg önmagam.

-Rendben. Ért be és elsétáltunk el a parttól. Már egy jó ideje némán sétáltunk mikor hirtelen görcsbe rándult a gyomrom és nem bírtam megállni a saját lábamon. Akaratom ellenére elveszettem az egyensúlyom és összeestem. Annyira emlékszem ezek után, hogy Kyle elkap ás a nevem szólongat, majd hívja a rendőrséget és egyre nagyobb lett a tömeg körülöttünk, majd minden elsötétült......:(

Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és megpróbálok minél előbb folytatást hozni. Még csak annyi, hogy mindenkinek Boldog Húsvétot!!!<33

Melanie

10. rész: A zeneóra......xD

Már majdnem bent voltunk a házban mikor Chris maga felé fordított és megcsókolt. Elmosolyodtam közben és visszacsókoltam. Nem tudom meddig álltunk így, de megzavartak.:)

-Öhm...!!! Be kéne jönnötök, mert Jess elrontotta a TV-t. Áll az ajtóban Wendy. Azonnal szétváltunk és eléggé zavarba voltunk. Én még szerintem el is pirultam. 

-Persze megyünk. Mondta teljesen higgadtan Chris. Megfogta a kezem és bementünk a házba. A hátamon éreztem Wendy tehetetlen és csodálkozó pillantásait. Nem így szándékoztam elmondani nekik, de remélem Jess-nek személyesen el tudom mondani. Mikor beértünk a nappaliba csak Jess lábait láttuk ugyanis a szekrény mögött voltak a vezetékek.
-Nem kell segítség? Kérdeztem a röhögéssel küszködve.
-Áúúú! Verte be a fejét mikor megpróbált kimászni a szekrény alól. -Az jól jönne. Simogatta a fejét miután nagy nehezen kimászott. Chris egy szempillantás alatt eltolta a szekrényt az útból és leült a "zsinórok" elé. Pár perc alatt simán szétszedte őket és állítása szerint jó helyre dugta be. Mi ezt azzal igazoltuk, hogy bekapcsoltuk a tévét ami működött.:) Jess boldogan ült le mellé és mi is követtük a példáját. Nem is nagyon érdekelte őket igazán, hogy élek vagy ilyesmi inkább valami harmincas éveiben járó színész kockás hasát stírölték aki éppen lányokat mentett meg egy cápa elől a filmben.:) Én meg nem akartam ezzel fárasztani őket, inkább csak elhitettem magammal, hogy érdekli Őket ez egészségem. Egy darabig bámultam magam elé és a fényes képernyőt vizslattam mikor valaki csöngetett. El nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az és mivel a többiek bele voltak merülve a film nézésébe nekem kellett kinyitnom az ajtót. Mielőtt még kinyitottam volna az ablakon keresztül megnéztem, hogy ki az. Jobb az elővigyázatosság! Szerencsémre csak Kyle volt az. Vigyorogva nyitottam ki Neki az ajtót, majd boldogan köszöntöttem.
-Szia! Hát Te?! Kérdeztem kíváncsian, de közben örültem neki, hogy láthatom és tudok valakivel kommunikálni.
-Szia! Csak erre jártam és gondoltam benézek. Nem zavarok? Kérdezte tök lazán, mintha ez mindennapi dolog lenne.
-Nem, nyugodtan gyere be. Invitáltam beljebb. -A többiek a nappaliban vannak és valami halálosan izgalma filmet néznek. Forgattam a szemeim.
-Értem. Nevette el magát. Bementünk a nappaliba ahol három zombi ült és üveges tekintettel nézte a fénylő és néha elsötétülő képernyőt. Élvezet volt Őket figyelni.
-Itt van Kyle. Mondom Kyle!! Mondtam már egy kicsit hangosabban, mert senki nem figyelt. Ekkor mindenki felénk fordult, Jessica meg felugrott a kanapéról és Kyle karjaiba futott. Köszönés kép meg is csókolták egymást. Hát igen! Ők voltak az elsők akik össze jöttek. Nagyon aranyos párt alkotnak. Igaz, hogy elég friss a kapcsolat, de úgy érzem egy örökkévalóságig fog tartani.:)
-Nancy hoznál még egy tál pattogatott kukoricát? Nyújtotta felém a tálat Chris.
-Hozok. Vettem el és bementem a konyhába. Míg a popcorn készült én a pultnak támaszkodtam és elmerültem a gondolataimba. Wedy zökkentett ki másodszorra is.:)))
-Figyu! Mióta...? Csak ennyit mondott, de ebből mindent értettem.
-Ma miután hazajöttem. El akartam mondani, csak nem volt rá megfelelő pillanat és még én.....! Magyarázkodtam feleslegesen.
-Hé! Nem kell magyarázkodni. Én megértelek és szerintem a többiek is meg fognak. És legfőképp örülök nektek és neked, hogy boldog vagy. Ölelt szorosan magához.
-Köszönöm. Súgtam oda neki. -Jess-nek nem gond, ha én mondom el.
-Ez csak természetes. Vont vállat és kiment a konyhából. Pár másodpercen belül Jess rohant be sikongatva és a nyakamba borult.
-Úúú!!! Úgy örülök nektek. Fojtogatott. Hitetlenül néztem magam elé, majd elordítottam magam.
-Wendy!!!! Ezért még számolunk! De egyáltalán nem voltam rá mérges, sőt még csak csalódott sem voltam. Inkább boldog.
Az este további része filmezéssel telt, majd úgy kettő körül Kyle hazament, mert ugye holnap suli.:) Mis is elmentünk aludni. Másnap reggel elég jól ébredtem fel -a szokásoshoz képes- és szerintem ezzel csak én voltam így, Ugyanis Jess egy hangos koppanással "ébredt" fel.:)
-Nee!!! Sikított Wendy, majd mint aki most jött a kádból tiszta vizes ruhával rohant át a folyosón. Utána nemsokára Chris jött röhögve. Gondoltam, hogy Ő volt az. A szüleink azzal is megbízták Őt, hogy soha nem késhetünk el a suliból. Persze Chris ezt be is tartja.
-Neked is jó reggelt! Mentem ki hozzá és megcsókoltam. -Ugye tudod, hogy egy életre megjegyzett magának. Néztem Wendy után.
-Gondoltam már rá, de majd megoldjuk valahogy. Vont vállat és eltűnt a konyhában. Ideje volt elkezdeni készülődni, mert tényleg el fogunk késni. Mint mindig most is a szekrényem előtt álltam és vártam a csodára.
-Jess! Kéne egy kis segítség!!!!! Kiabáltam le az emeletről.
-Megyek! Cammogott fel tök lassan, mint ha semmi dolga nem lenne. -Miben segíthetek? Kérdezte gúnyos mosollyal. Tudtam, hogy csak heccelni akar, de próbáltam nyugodt maradni és nem is figyelni rá. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy miben kérem a segítségét, majd együtt kiválasztottuk a megfelelő ruhát, mind nekem, mind neki.:)
Én így nézetem ki:

Jess így:

Wendy pedig így:

Nagy nehezen sikerült mindannyiunknak elkészülni így Chris is megnyugodott. A suli felé vezető út elég hangosan telt leszámítva Wendy csöndességét. Próbáltam rákérdezni, de még a saját hangomat sem hallottam. Így inkább nem kérdeztem semmit. A suli előtt könnyes búcsút vettem Chris-től és a nyüzsgő épület felé vettem az irányt a lányokkal együtt.Wendy még mindig szótlan volt és nm is nagyon figyelt a külvilágra. Simán neki ment volna pár gyereknek, ha Jess-el el nem húzzuk vagy esetleg toljuk Őt.Mielőtt viszont be érhettünk volna a suliba mégis sikerült valakinek nekimennie. Egy velünk egykorú -látásra- és elég helyes fiúnak. Mikor összeütköztek a fiú elnézést kért egy gyönyörű mosoly kíséretében, majd tovább ment, egészen be az épületbe. Wendy elég sokáig nem fogta fel, hogy mi történt így nekünk kellett Őt felvilágosítani. Sokáig tartott mire leesett neki a dolog és teljesen elpirult.
-Talán tetszik neked? Bökte oldalba ikertestvére.
-Mi? Nem! Ocsúdott fel a bambulásból.
-Persze! Hagyta rá a dolgot Jess és elsietett Kyle-hoz. A szokásos csókjukkal köszöntötték egymást -nem zavartatták magukat- ,majd eltűntek a tömegben. Én ott maradtam kettesben Wendy-vel. Itt volt az alkalom, hogy rákérdezzek az előbbiekre.
-Wendy. Minden rendben? Néztem mélyen a szemébe. Először tétovázott, majd megrázta a fejét.
-Nem! Semmi sincs rendben! Én nem tudom, hogy mit tegyek. Teljesen össze vagyok zavarodva! Tört ki belőle egyszerre. Annyira sajnálom Őt! Megfogtam a kezét és szorosan magamhoz öleltem és a fejét simogattam. Aki eljött mellettünk az ezer százalék, hogy megbámult. Én meg jobbnak láttam, ha bemegyünk a suliba és megcélozzuk a mosdót. Elég sok időt töltöttünk ott, még csengetés után is ott maradtunk egy jó tíz percig. Már az sem számított, ha elkésünk. Wendy meg mindent elmondott az érzéseiről és gondjáról. Elmondta, hogy tetszik neki valaki, de az a fiú elég közömbös vele -meg mindenkivel- és állandóan csak magával van elfoglalva. Én mondtam volna Wendy-nek, hogy ilyennel nem is próbálkoznék, de nem akartam még jobban elkeseríteni Őt.
-Figyelj! Most szedd össze magad és menjünk be órára, mert már így is nagy bajban vagyunk. Simogattam meg a karját. Erőtlenül bólintott egyet és próbálta egy kis -elég sok- korrektorral eltüntetni a karikákat a szem alatt. Nagyjából sikerült is neki.
-Még valami! Ha szeretnéd beszélek azzal a fiúval. Mosolyodtam el.
-Megtennéd nekem? Csillant fel a szeme.
-Hát persze! De most futás órára! Indultam meg az egyik irányba, Wendy pedig a másikba.
Órák után -az elkésett órán legalább negyed óráig engem szapult a tanár:)- gyorsan megkerestem Wendy-t és megtudakoltam ki is az a srác.
-Ő lenne az. Mutatott egy elég helyes srácra akit egyből felismertem. Wendy jó magasra rakta a mércét az biztos. Nem egy könnyű eset az a gyerek, de mivel egyszerre járunk zene órára, előtte lesz alkalmam vele beszélni. Elköszöntem Wendy-től és siettem, mert nem akartam újra lekésni egy óráról. Most szerencsémre legalább húsz perccel előbb érkeztem így még beszélni is volt időm vele. Mikor megláttam, hogy bejön a terembe azonnal megrohamoztam Őt. Egy kicsit megijedt -nem csodálom-, majd kérdőn nézett rám.
-Szia! Én Nancy vagyok. Wendy testvére. Tudunk most beszélni egy kicsit? Kérdetem reménykedve.
-Felőlem. Vont vállat. Hát ez nem volt elég meggyőző. Na mindegy!
-Ha lehet akkor négy szem közt. Néztem körbe a minket figyelő társaságon.
-Megértelek. Sóhajtott egy nagyot. Egy kicsit sajnálom és meg is értem Őt. Nem könnyű mindig a középpontban leni. Ezt már én is tapasztaltam.:( Kimentünk a folyosóra és mély lélegzetet vettem.
-Nem akarok nevet mondani, mert megkértek rá, hogy ne, de van egy lány akinek már nagyon régóta tetszel csak nem meri neked megmondani. Arra kíváncsi, hogy Te most gondolsz e úgy valakire. Egy kicsit hezitált, majd elkezdte volna mondani, de ekkor megjelent a tanár a semmiből. Tök jó! Mindig a legfontosabb pillanatokkor jön be valaki a képbe és rontja el a nagy pillanatot. Na mindegy! Bementünk a tanár előtt a terembe és a két legtávolibb helyre ültünk le. Csak annyi volt a gond, hogy óra után nem jó ha beszélünk, mert akkor neki már el kell mennie. Ezért intézkedni kezdtem. Kitéptem egy lapot a füzetemből és szélsebesen írni kezdtem. Hogy mit...? Hát amit nem tudtunk megbeszélni. Miután betelt egy oldal -szó szerint- elkezdtem pisszegni az egyik fiúnak aki mellettem ült. Ő elvette, majd az egész padsoron végig ment a lap, egészen Matt-ig. Mikor megkapta érdeklődve nézett körbe, hogy kitől kapta. Mikor meglátta a mosolygós fejem Ő is elmosolyodott és elolvasta a kis monológomat. Mikor végre a végére jutott felnézett a lapból és a tekintetemet kereste. Mikor felnéztem a lapból Matt vigyorgó fejét pillantottam meg. Tudtam, hogy tudja, hogy kiről írtam neki és csak egy kicsit bólintott. Eltátogtam neki, hogy akkor most igen vagy nem, mikor a tanár abbahagyta a magyarázást és felénk fordult. Mielőtt még bármit is tudtunk volna mondani  elkezdett üvöltözni és mind a kettőnket melegebb vidékékre küldött. Kedves tőle. Mi meg a röhögés szélén állva kisomfordáltunk a teremből. Épp hogy becsukta Matt az ajtót kiszakadt belőlem a röhögés. 
-Cstt!!! Még a végén kijön és ránk támad. Fogta be a szám Matt. 
-Rendben! Bólogattam hevesen és elmosolyodtam....:)


Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és nemsokára jövök egy újjal;) Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam egy ideje, de csak most volt időm.:/ Na nem is szeretnék tovább beszélni erről. :) Próbálok sietni és minél hamarabb hozni az új részt!!!!
Pusszancs:

Melanie

9. rész: Je T'aime....

Chris nem mondott semmit csak megfogta a kezénél és maga után húzta, be a szobájába.

*Nancy szemszöge*

-Ne rángass már! Rántottam el a kezem. -Mit akarsz??! Emeltem meg egy kicsit a hangom. 

-Mi történt köztetek? Kérdezte összehúzott szemekkel. Szóval ezért olyan ideges. Nem tud valamiről ami miatt nagyon ideges. Hogy boldog lehessek egy kicsit idegesítenem kéne.:) 

-Nem mindegy az neked?! Nekem is lehet egy kis magánéletem. Tettem csípőre a kezem és vártam, hogy mit fog erre reagálni. Hát erre egyáltalán nem számítottam!!!!!!!!!!

Lépet kettőt felém magához húzott és óvatosan megcsókolt. Nagyon meglepődtem, de visszacsókoltam. Melegség járta át a testem és nagyon boldog voltam. Nem tudom meddig tarthatott, de arra lettem figyelmes, hogy elmosolyodom -a csók közben- mire Ő is. 

-Szeretlek!Súgta a fülembe és szorosan magához ölelt. Nem akartam elengedni. Mindig is magam mellett akartam tudni. Olyan jó érzés volt beszívni a pulcsija illatát.
-Én is! Súgtam vissza és megpusziltam. Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de legbelül mindig is tudtam, hogy szeretem Őt. Igaz, hogy rengeteget veszekedtünk és soha nem voltunk meg egy légtérben, de szerintem egyikünk sem akarta bevallani magának az érzéseit. De most túlléptünk ezen és jó, hogy Ő megtette az első lépést. Elég sokáig álltunk a szobája közepén, de egy nagy puffanás kizökkentett a mi kis világunkból. Kirontottunk a szobából és a hang irányába mentünk. Mikor megláttam Wendy megszeppent fejét és Jess-t amint a földön fetreng és röhög elkapott a röhögőgörcs és én is a földre kerültem és szakadtam a röhögéstől. Amúgy Wendy összetörte a kedvenc bögréjét. Egy darabig vigasztaltuk, de utána már jobban volt és vidáman nézte a kedvenc sorozatát. Nem akartuk rögtön elmondani a csajoknak, hogy együtt vagyunk, előbb mi is bele szeretnénk magunkat élni.:)
Este vacsi után Jess-el csatlakoztunk Wendy-hez és együtt néztük a kedvenc sorozatát. Nagyon sokat nevettünk, és még popcorn evőversenyt is rendeztünk. Én talán ha egyszer bele tudtam dobni a számba a popcornt, a többieknek jobban ment. Olyan kupit csináltunk amilyet még soha.:) Aztán 3 órakor Chris megelégelte, hogy még mindig nem alszunk -holnap suli- így elküldött aludni, de előbb össze kellett pakolnunk. Wendy egyfolytában csak nevetett és nem értettük, hogy min.
-Mi olyan vicces? Kérdezett rá végül Jess.
-Chris...ohlyan, minth egy.....aphuka.....!!!! Mondta miközben röhögött.  Belegondoltam a dologba, majd én is elröhögtem magam. Chris mérgesen rám nézett, én meg azonnal abbahagytam a röhögést és komoly fejet vágtam. A lányok elég furán néztek rám, de csak röhögtek továbbra is. Chris még mindig engem nézett, majd elmosolyodott. Tudtam, hogy mit akar így menekülőre fogtam. Chris nem habozott rögtön utánam futott. Én futás közben csak sikítoztam meg könyörögtem, hogy ne! Nem sok sikerrel. Hirtelen ötlet folytán kifutottam az udvarra. Chris irányt váltott és kivágva maga előtt az ajtót utánam eredt. Futottunk egy teljes kört -a nem kis tó körül-, majd az erdő felé vettem az irányt. Ekkor már kész terv volt a fejemben így csak vigyorogva -mint egy eszelős- futottam tovább, belevetve magam a sötétségbe.
-Nancy! Várj már!! Kiáltotta utánam Chris. Gondoltam, hogy csak el akar kapni ezért nem álltam meg. Egy idő után már nem hallottam a kiabálását és megálltam kifújni magam. Soha életemben nem futottam még ennyit egyszerre. Megérte két évig edzésekre járni.:) Miután újra tudtam normálisan levegőt venni körbenéztem, de rá kellett döbbennem, hogy azt sem tudom, hogy hol vagyok. Ezt nem hiszem el! Most, hogy fogok haza jutni. És egyáltalán hol a francba vagyok??! Mi lesz velem egyedül a természettel, vadállatokkal, sötéttel......ebből elég lesz! Ha továbbra is ilyenekkel tömöm a fejem biztos, hogy tudathasadásom lesz. Körbenéztem, majd megállapodva egy nagyobb kövön leültem és vártam a lehetetlent. Hogy valaki megtaláljon.:/ Egyre gyengébbnek éreztem magam, majd álomra hajtottam a fejem (mármint a lábamra).:)

*Chris szemszöge*

Miután Nancy berohant az erdőbe félelem fogott el. Most, hogy találom meg?! Visszaszaladtam a házba, majd a lányok értetlen pillantásaival találtam szembe magam. Gondolom tudni akarták, hogy hol van Nancy. Azt én is nagyon szeretném tudni...!!!:( Nagy vonalakba elmagyaráztam a helyzetet és csak reménykedni tudtam, hogy értenek egy-két szófoszlányt a -nagy részben- halandzsámból. Kapkodásomban mindent ami a kezem ügyébe került felkaptam, majd újra a bejárat felé vettem az irányt. 

-Csak ne olyan sürgősen! Mi is veled megyünk. Állított meg Jess. 

-Így igaz! Helyeselt Wendy és próbált nyugodt maradni. Megálltam, majd rájuk mosolyogtam.

-Figyu! Nem tudom, hogy milyen állapotban van odakint a sötétben, egyedül, hidegen Nancy, de Nektek itt kell maradnotok. Megértem, hogy most azt hiszitek, hogy kötelességetek jönni, de jobban teszitek, ha itt maradtok. Így mind a hárman jól járunk. Simítottam meg Wendy karját, majd eltűntem a sötétben egy lámpással.

Pár perc csendes gyaloglás után elkezdtem szólongatni a nevén hátha válaszol valaki. Semmi! Még egy ág rezzenése sem. Ez kezdett az agyamra menni, így egy kicsit -na jó, torkom szakadtából- hangosabban kezdtem el szólongatni Nancy-t. Egy darabig nem hallottam életjeleket, majd elég gyenge felelésre lettem figyelmes. Megnyugodtam, de csak egy pillanatra, mert nem tudtam, hogy milyen állapotban van. Elkezdtem a hang irányába futni......

*Nancy szemszöge*

-Nancyyyy!!! Ordítja valaki. Azonnal felkaptam a fejem amitől be is állt a nyakam. Tudtam, hogy Chris az -felismertem a hangját- és próbáltam válaszolni, de először nem jött ki hang a torkomon. Egy kis erőlködés után sikerült kipréselni egy "itt vagyok"-ot. Annyira rosszul éreztem magam, hogy visszadőltem a lábamra és vártam a megmentőmet. Pár perc után egy koppanást hallottam, majd megéreztem a kezemen Chris kezét. 

-Nancy. Nancy! Kérlek ébredj fel! Kezdett el -csak egy kicsit- rázni. 

-Ha még rázol egy darabig akkor kidobom a taccsot. Nyitottam ki a szemem. Chris megkönnyebbült. -Csak nem izgultál értem? Kérdeztem cinikusan, de közben elmosolyodtam.

-Ez kész! Én itt halálra ijedve kereslek téged, Te meg még egy "köszönömöt" sem tudsz mondani. Mondta tettetett felháborodással.Leült mellém a kőre és a tenyerébe temette az arcát.
-Mi a baj? Kérdeztem szomorúan. -Ha az a gond, hogy az előbb......? Vettem el a kezét.
-Nem az a gond. Mosolyodott el keserűen.
-Akkor? Pislogtam nagyokat előre is félve a válaszától.
-Most gondoltam bele igazán, hogy felelősséggel tartozom valaki iránt. Nem csak amiatt, hogy a személyi testőröd vagyok, de mától már a barátod is. Fúrta tekintetét az enyémbe. Boldogság öntött el mikor az utolsó szavakat mondtam és szorosan hozzá bújtam. Annyira örültem neki, hogy a megmentésemre sietett és nem adta fel a keresést. Mindig is egy ilyen gondoskodó, törődő és megértő emberre vártam, hogy kiegészítse az életem. Sikerült egy kisebb nagyobb veszekedés után rádöbbennem, hogy Chris az.
-Mikor szeretnél haza menni? Kérdeztem eltolva magamtól.
-Hát én úgy gondoltam, hogy sátorozhatnánk itt kint. Olyan szép az idő és még hideg is van.
-Az tényleg jó lenne. Bólogattam helyeslően. -De most el kellene halasztanunk ezt a tervet. Én kényelmes helyen szeretnék aludni.
-Rendben van. Muszáj belemennem. Mosolyodott el. Felállt, majd nyújtotta a kezét. Kéz a kézben sétáltunk vissza. Mikor a tó mellett sétáltunk el Chris lelassított és egy idő után megállt.
-Ugye tudod, hogy halálra aggódtam magam miattad.
-Elhiszem és sajnálom. Mondtam megbánva.
-Ennyivel nem elégszem meg. Kapott fel és térdig belegázolt a tóba.
-Ha most elengedsz halál fia vagy! Sikítottam megrémülve.
-Vállalom a kockázatot, de ezt nem hagyhatom ki. Húzta gúnyos mosolyra a száját és beledobott a jéghideg vízbe. Még arra sem volt időm, hogy az orrom befogjam így elég sok víz került bele. Mikor leértem a tó aljára -azt hittem nincs is alja- nagyot rúgtam a homokba és már kint is voltam a víz tetején. Párszor prüszköltem meg köhögtem, majd újra normális volt a levegővételem.:)
-Milyen volt? Nézett engem a partról.
-Csodás! Nem próbálod ki? Nevettem el magam.
-Ááá! Inkább most kihagynám, de majd egyszer biztos. Az viszont jó ötlet lenne ha kijönnél mert meg fogsz fázni és nem szeretném ha tüdőgyulladást kapnál. Nyújtotta felém a kezét. Szorosan megfogtam és engedtem, hogy kihúzzon. Mikor megálltam előtte Ő levette a pulcsiját és rám adta. Olyan puha, meleg és az Ő illata volt. Mélyen beszívtam és soha többet nem akartam levenni.:)
-Nem szeretném tudni, hogy most mi jár a fejedben. Ráncolta össze a szemöldökét, de közben a szeme sarkában ott voltak a nevetőráncok.
-Szerintem sem szeretnéd tudni. Nevettem fel, majd megfogva a kezét a ház felé vettük az irányt.
Olyan jó érzés volt a közelemben tudni Őt. Míg sétáltunk az egy örökkévalóságnak tűnt. De én egy percét sem bántam. Végre egésznek érzem magam, míg mellette vagyok. Nem kívánhatnék ennél többet egyik lánynak sem, csak, hogy megtalálja az igazit..........<3:);)


Meghoztam az új részt!!!!!!!!!! Elég sokat késtem vele, de voltak nehézségek és csak mostanra készült el véglegesen ez a rész.;) Az utolsó mondatot ebből a részből kifejezetten két embernek küldöm. Ők tudni fogják, hogy róluk van szó!!!:D:P Azt nem tudom, hogy mikor jön a következő rész, de próbálok sietni. Remélem, hogy ez a rész is tetszik....;):)
<3<3<3

Melanie

8. rész: Ismerkedés /egy kicsit jobban/

Mikor felébredtem egy furcsa látvány fogadott......!!!:/

Annyira megijedtem, hogy leestem a kanapéról. 

-Te jó ég! Mit csinálsz itt?! Kérdeztem mérgesen miközben a fejemet fogtam. Szerencsére nem volt rajta pukli. Felálltam és összehúzott szemekkel néztem rá. 

-Semmit! Csak nem szeretném, ha idegenekkel randiznál. Mondta Chris karba tett kezekkel.Tágra nyílt szemekkel meredtem rá. 

-Hogy mi?! Kivel fogok randizni? Ezt a hülyeséget meg honnan vetted? Ültem le a döbbenettől. 

-Nekem ne hazudj! Nemrég járt itt egy srác és azt kérdezte, hogy itthon vagy-e. Mondtam, hogy igen, de éppen alszol. Ő meg mondta, hogy akkor adjam át Neked azt az üzenetet, hogy szeretne veled találkozni, ha lehet még ma, mert szeretne jobban megismerni és még valami bocsánatkérésről beszélt, de azt nem teljesen értettem. Mondta el egy szuszra Chris. Rögtön tudtam, hogy kiről beszél és örültem is neki, hogy elhívott, hogy találkozzunk valahol. Kihúztam magam ás gúnyos vigyorra húztam a szám.

-Akkor sietnem kell. Nem szeretnék elkésni. Álltam fel és mosolyogtam rá. 

-És mégis ki ez a gyerek? Kérdezte kíváncsian és egy kicsit félve. 

-Az egyik osztálytársam, Ryan. Mondtam, megfordultam és felsiettem a birodalmamba. Láttam a tükrömre kiragasztva egy cetlit. Gyorsan leszakítottam és szélsebesen olvasni kezdtem. 

"Szia Nancy! Nem akarok tolakodó lenni, de szeretnék veled találkozni. Ha ráérsz akkor ma jó lenne neked ------- címen? Várlak: Ryan Ja és a telefonszámom: ---------- (a cím és a telefonszámhoz mindenki találjon ki magának valamit)"

Azonnal felhívtam, hogy elmondjam Neki szívesen elmegyek. Kerek egy órát beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy egy fél óra múlva fogunk találkozni. Annyira izgultam,de boldog i voltam.:) Mivel sietnem kellet, de még nem tudtam, hogy mit vegyek fel felhívtam Wendy-t, hogy hol van. Hirtelen egy hang szólalt meg mögöttem. Annyira megijedtem, hogy felsikítottam és ugrottam egy nagyot.

-Jézusom! Te hogy kerülsz ide?! Kaptam a szívemhez, mikor megláttam, hogy csak Wendy az. 

-Az előbb kopogtam. Nem hallottad? Mutatott az ajtó irányába. Ezek szerint nem hallottam meg. Na mindegy!

-Segítened kell. Nemsokára talizok az egyik osztálytársammal és szeretnék alkalomhoz illően felöltözni. Néztem rá boci szemekkel.

-Rendben! De fiú vagy lány? 

-Fiú! Vigyorodtam el. 

-Te jó ég! Nancy-nek barátja van??! Ugrándozott örömében. Hát igen. Én vagyok hármunk közül az aki nem nagyon beszélgetett fiúkkal. Nem is nagyon volt egy légtérben velük. Mindig is félénk voltam. Voltam! De ez mára megváltozott.

-Ne kiabálj! És nincs barátom! Fogtam be a száját, de közben csak nevettem rajta.

-Oké, bocsi! Akkor......! Odament és feltúrta a fél szekrényemet. 

Végül ezt sikerült elég kevés idő alatt összehoznunk. Wendy feldobott rám egy kis sminket, majd megcsinálta a hajam. Izgultam, de nem éreztem úgy, hogy Ő lenne az igazi. Majd meglátjuk.:/ Mikor kész lettem még vagy kétszer végigstíröltem magam a tükörben, majd megelégedve a külsőmmel elindultam a bejárat felé. Eszembe jutott, hogy Chris nem volt oda a "randim" miatt és nem akartam a szeme elé kerülni, így a hátsóajtón mentem ki. Elég jó idő volt és sütött a nap. Nem akartam elkésni, de előbb sem akartam oda érni, így a normálistól egy kicsit gyorsabban mentem. 

Már messziről megláttam és mosolyra húztam a szám. Pilóta fazonú napszemüveg és lezser ruha volt rajta. Nagyon jól nézett ki. És mikor észrevett ellökte magát a faltól és mosolyogva megindult felém.

-Köszi, hogy eljöttél, ez sokat jelent nekem. Puszilta meg az arcom üdvözlés kép.Viszonoztam a kedvességét, majd elmondtam, hogy én is hasonló kép érzek. Lesétáltunk a közeli folyó partjára. Egy csomót beszélgettünk és nevettünk. Be kell vallanom, hogy nagyon jól éreztem magam Ryan-nel. Hirtelen kizökkentett a gondolataimból és maga felé fordított.
-Figyelj Nancy! Én..... És egyre közelebb hajolt hozzám. Tudtam/éreztem, hogy meg akar csókolni. Nem tudtam, hogy mit csináljak így inkább hagytam. Már csak pár milliméter volt kettőnk között, de ekkor eszembe jutott valami. Elhúztam a fejem és a földet kezdtem el pásztázni. Féltem a szemébe nézni, de muszáj volt.
-Bocsi! Tudod...... Nem tudtam befejezni a magyarázatomat, mert közbevágott.
-Nem kell magyarázkodnod. Tudom, hogy nem vagyok az eseted csak kedvességből jöttél el. Nézett szomorúan a szemembe.
-Nem erről van szó. Figyelj! Én tényleg kedvelek, de semmi több. De nem azért, mert veled van a gond. Te egy nagyon helyes, rendes és kedves srác vagy, de van valaki aki jobban megérdemel téged, mint én. Nem akarok semmit mondani róla és ne is kérdezz rá. Remélem, hogy meg tudsz érteni. Pusziltam meg az arcát, majd elindultam az egyik irányba. Hirtelen egy kezet éreztem a kezemen. Vissza fordultam és Ryan mosolygós arcát pillantottam meg.Tudtam, hogy nem haragszik rám és azt is tudja, hogy kire gondolok. Hálásan ránéztem, majd elindultunk tovább a folyó partján. Egyre több mindent tudtam meg róla és az osztályról. Nagyon kedves és úgy érzem elég szoros lesz a barátságunk. 
-Szerintem ideje lenni haza mennem. Mondtam két óra séta után. 
-Rendben van. Elkísérlek. Jelentette ki határozottan.
-Szó sem lehet róla! Neked most fontosabb dolgod van. Néztem rá jelentőségteljesen. Értette, hogy mire gondolok és nem ellenkezett.
-Rendben. Mondta megadva magát, majd elköszönt tőlem és elindult a máik irányba. Nekem is indulnom kellet, nem akartam hogy aggódjanak. 

*Wendy szemszöge*

Otthon Chris fel s alá járkált. Valami miatt nagyon ideges volt, de nem tudom, hogy miért. Próbáltunk rá kérdezni Jess-el, de nem adott rá lehetőséget. Próbáltuk Nancy-t felhívni, de ki volt kapcsolva. Már mi is kezdtünk aggódni mikor valaki bejött a házba. Mind a hárman kirohantunk az ajtóhoz és megkönnyebbülve láttuk, hogy Nancy az. Chris nem mondott semmit csak megfogta a kezénél és maga után húzta be a szobájába. Nem tudtuk ezt mire vélni és csodálkozva néztünk utánuk. 

Meghoztam az új részt! Bocs, hogy ennyit késtem csak ezen a héten voltak az angol szóbelik. Legközelebb ezerszer hamarabb fogok új részt hozni. Ígérem! Remélem, hogy tetszik!

<3<3<3

Melanie

7. rész: Első nap......:/

Tényleg elég macera volt reggel felkelni. Én személy szerint ötször nyomtam ki az ébresztőt. Hatodjára pedig Jess jött be a szobámba és lökött le az ágyról. Erre azonnal felkeltem. Elégedetten távozott miután feltápászkodtam a földről. Ezek után már minden simán ment. Majdnem minden. Nem találtam a kedvenc. "szerencse" fölsőmet, ami nélkül nem vagyok hajlandó iskolába menni. Már az egész házat feltúrtam mire Wendy fülig érő szájjal jött ki vele a fürdőszobából. Azt hittem leütöm. Gyorsan elkaptam tőle és magamra zártam az ajtót. Hamar kellet elkészülnöm, így egyszerre vettem fel a fölsőm és a nadrágom. Szép kis mutatványt csináltam. Végül is az eredmény tökéletes volt. Nem túl kihívó, de nem is slampos. Pont a megfelelő szerelés a személyiségemnek. Megkértem Jess-t, hogy csinálja meg a hajam, mert hátul sosem sikerül úgy ahogy szeretném. Szerencsémre ma jó hangulatában volt és első kérésre megcsinálta. Ők is elég jól néztek ki. Jess öltözéke most inkább laza volt. Igaz, hogy Ő általában elegánsan szokott öltözni, de ez ma egy más nap. Wendy ruhája pedig vidám volt, mint mindig. Reggelire nem ettünk túl sok mindent, ne hogy rosszul legyünk. Sietnünk kellet, mert mostantól a sulis busszal fogunk iskolába járni, és nem lenne szerencsés az első nap elkésni. Hát ez majdnem sikerült is, csak az volt a gond, hogy nem találtam a sulihoz kötelező kártyánkat (csak ennek a felmutatásával mehetünk be). Mire megtaláltuk már elég jól lekéstük a buszt. Erről ennyit. Mivel muszáj volt suliba menni és ha késünk az nem túl előnyös, így Chris-hez fordultunk segítségért. 

-Szia! Tudom, hogy nem vagyunk jóban, de kellene egy szívesség. Hadartam.

-Mi lenne az? Sóhajtott. 

-Hát lekéstük az iskolabuszt és be kéne valakinek vinnie. 

-És Jess kocsija?

-Szervizben van.

-Hát elég sokba fog ez neked, de rendben van. Mondta cinikusan.

-Az nem érdekel, csak vigyél el minket. Mondtam ingerülten. Ki nem állhatom ezt a pasast. Letettem a telefont, majd az ajtó felé vettük az irányt. Mikor kiértünk Chris már ott volt. Csodálkoztunk, hogy hogy ért ide ilyen gyorsan, de nem kérdeztünk rá. Amilyen gyorsan csak tudott bevitt minket a suliba. Mikor megállt az épület előtt Kyle akkor gurult be a gördeszkájával. Jess nagyon megörült neki és átmászva rajtunk kiszállt a kocsiból. Mi meg mosolyogva néztünk utánuk. 

-Nekem is mennem kell, mert az első órám kémia és az meg az épület másik szárnyában van. Szállt ki a kocsiból Wendy is. Én is jobbnak láttam kiszállni, de Chris bezárta az ajtót és nem tudtam kinyitni. 

-Bocsi, de el fogok késni. Légy szíves engedj ki! Mondtam még higgadtan. 

-Meg kell beszélnünk valamit és vállalom a felelősséget, ha elkésnél.

-Miről lenne szó? Másztam előre az anyósülésre. 

-Hát tudod volt egy "kis" nézeteltérésünk két nappal ezelőtt. Én csak szeretnék......!

-El van felejtve. Ráztam meg a fejem. 

-De hát....?!

-Megtaláltam a bocsánatkérő cetlit a szobában. Magyaráztam meg. 

-A fenébe. Morogta az orra alá. 

-Akkor ezzel meg is volnánk, de most leszel olyan kedves és kiengedsz, mert tényleg el fogok késni. 

-Ja! Persze. Engedett ki végre. Kiszálltam én is a kocsiból, integettem neki, majd elindultam a bejárat felé. Útközben két oldalról már megint azok a lányok vettek közre. Nem tudtam, hogy mit követtem el, de már nem is érdekel. Ugyan úgy csendben mentem tovább, ők meg próbáltak tempót tartani velem. 

-Mit akartok?! Álltam meg és fordultam feléjük.

-Semmit. Csak nem szeretnénk rosszban lenni veled és a tesóiddal. Mondták megszeppenve. 

-Erre gondolhattatok volna előbb is. Most meg megyek. Hagytam ott őket. Bementem a suliba, majd a portástól kértem útbaigazítást. Szerencsémre tesivel kezdtünk ma, ez azért is jó, mert jó vagyok ebből a tantárgyból és hát szeretem is. Mikor bementem a öltözőbe minden lány kíváncsian nézett felém. 

-Sziasztok! A 10.b osztályt keresem. Ha jól tudom tesijük lenne.

-Mi vagyunk azok. Mondta egy igen szimpatikus, mosolygós lány. 

-Óó! Hát én leszek az új osztálytársatok. Intettem boldogan.

-Akkor üdvözlünk. Gyere, csinálok neked ide helyet. Pakolta el a padról a cuccát az a kedves csaj.

-Köszi. Mentem és ültem le. Gyorsan átöltöztünk, majd be kellett menni a tesiterembe bemelegíteni. A fiúk ekkor még nem voltak bent. Nemsokára a tanár is megérkezett, én meg rögtön odamentem hozzá. Elmondtam neki, hogy én vagyok az új diák. Mondta, hogy minden rendben, meg megkérdezte, hogy mit sportolok, vagy, hogy miben vagyok jó. Mondtam, hogy szeretem a tesit, meg, hogy az erősségem az atlétika, de focizni és röplabdázni is szeretek.:) Ezt örömmel hallotta és beállított a sorba középre. Ő meg előttünk állt és mutatta a mozdulatokat, mi meg csináltuk utána. Ez így ment pár percig, majd a fiúk is megtalálták a tornatermet.:) Mi ekkor éppen spárgát csináltunk. Tátott szájjal néztek minket -rövidnadrágban voltunk és egy toppban- és egymásnak súgtak valamit. Egy kicsit zavarban voltam. A fiúk észre is vették, hogy új vagyok és rögtön rám szálltak. Vagy százszor végignéztek és mindig találtak rajtam valamit, amihez megjegyzést tudtak volna fűzni. Már kedvem sem volt a tesihez, csak azt akartam, hogy ennek vége legyen. Éppen kézen álltam, mikor kettő fiú hangosan elkezdtek nevetni. Én meg annyira megijedtem, hogy elvesztettem az egyensúlyom és ráestem a kezemre. A lányok megijedve rohantak oda hozzám és a fiúk is abbahagyták a röhögést és odajöttek hozzám. Nem mertem felnézni, mert sírtam. Mikor a tanár is odaért a "csoporthoz" felsegített és elkísért az orvosi szobába. Szerencsémre nem tört el a karom, csak megrándult. Nem akartam visszamenni az osztályba, de muszáj volt. Mikor a terem ajtaja elé értem kiabálást hallottam. 
-Nagyon ügyesek vagytok! Ő próbál beilleszkedni, ti meg szét szekáljátok??! Mondhatom okosak vagytok. Miattatok meg is sérülhetett volna. Nőjetek már fel?  Hogy lehettek ennyire gyerekesek. Kiabált a fiúkkal Ashley (az a lány aki csinált nekem helyet az öltözőben). 
-Sajnáljuk, csak hát nem csúnya, de nem akartuk szekálni. Mondták megbánóan. -Megyünk és bocsánatot kérünk. Indultak meg az ajtó felé. 

-Semmi baj nincs! Léptem be a terembe. -Tudom, hogy nem szándékos volt. Megbocsájtok. Mosolyogtam rájuk. Ők meg visszamosolyogtak,. majd az egyik fiú (Ryan) odajött hozzám, felemelt és megpörgetett, majd lerakott. Röhögve néztem körbe az osztályban. Beilleszkedtem!!!:) Az órák hamar elteltek, nem unatkoztam egy ilyen dinka osztályban. Már egy új barátnőt is szereztem magamnak, Ashley személyében. 
Órák után igyekeztem megtalálnia csajokat, de nem jártam sikerrel. Éppen a folyosón sétáltam, mikor Ryan beért és velem ment tovább a folyosón. 
-Biztos, hogy nincs harag? Kérdezte kiskutya szemekkel.
-Tuti, hogy nincs! Nevettem el magam. De ha még egyszer megkérdezed akkor az lesz. Oké? Kérdeztem komolyan.
-Hát persze! Világos. Amúgy hova sietsz? 
-A tesóimat keresem, de nem találom őket. Kilencedikesek. Nézelődtem körbe, hátha meglátom őket. 
-Gyere! Tudom hol volt órájuk. Tört utat magának a tömegen. Hamar meg is pillantottam Őket. Pár lánnyal beszélgettek. Nem akartam megzavarni Őket, így mielőtt megláttak volna befordultam egy másik folyosóra. Kimentem a főkapun és leültem egy padra. Pár perc múlva Kyle ült le mellém. 
-Szia! Milyen volt az első napod? Kérdezte.
-Hát vegyes! Jó meg rossz is, de összességében jó. Mosolyogtam rá. 
-Annak örülök. Nem láttad Jess-t. Meg szeretném tőle kérdezni, hogy mit csinál délután. 
-Ezer százalék, hogy ráér. Bólogattam hevesen. 
-Akkor jó! Nevetett fel. -Na nekem mennem kell. Szia! Állt fel és ment oda a haverjaihoz. Nekem is mennem kellet, nem akartam újra lekésni a buszt.:) 
Útközben azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet Jess-nek. Igaz, hogy még csak kialakulóban van a kapcsolatuk Kyle-al, de akkor is van egy fiú az életében. Nem tudom, hogy nekem mikor és ki lesz az. Míg ezen gondolkodtam haza is értem. Bementem a házba, leraktam a cuccom és elterültem a kanapén. Jó volt egy kicsit lazítani. Simán bealudtam.
Mikor felébredtem egy furcsa látvány fogadott......!!!:/


Meghoztam az új részt! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!;) :) Nemsokára jövök vissza és jön a kövi rész!!! 
<3<3<3

Melanie

6. rész: Bocsánat

-Minden rendben van....? Fordult felém kérdőn.

-Nem! Semmi sincs rendben! Bőgtem el magam.

-Minden rendben less, csak ne sírj! Ölelt magához

-De ki nem állhatooom! Bőgtem tovább. Még egy kicsit beszélgettünk, majd abba kellett hagynunk, mert megérkeztek a többiek is.Gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd bezárkóztam a szobámba. Később nem nagyon hallottam mozgást, így óvatosan a lépcsőfordulóba merészkedtem. Nem akartam hallgatózni, de hallottam, hogy Chris valakivel telefonál. Akaratom ellenére is hallgatózni kezdtem. Valamilyen megállapodásról és cselről beszéltek. Nem értettem, ezért tovább sunnyogtam a szobája ajtajában. Miután abbahagyta a beszélgetést felírt valamit egy cetlire, de valami miatt meggondolta magát és összegyűrte. Csodálkoztam és, hogy jobban lássak előrébb hajoltam a kelleténél és előre estem. Pechemre ezt észrevette és elindult az ajtó felé. Amilyen gyorsan csak tudtam visszarohantam a szobámba. Leültem a fotelembe és a kezembe vettem egy könyvet. Chris abban a pillanatban nyitott be.
-Te meg mit csinálsz? Kérdezte nem túl hitelesen.
-Semmi közöd hozzá! Vágtam vissza, majd az ajtó felé mutattam. Vette a lapot, majd szemét forgatva távozott. Nagyot sóhajtottam, majd mikor meggyőződtem arról, hogy elment (hallottam a kocsi hangját) kimerészkedtem a szobámból.Végigrohantam a folyosón (újra!), majd benyitottam Chris ideiglenes szobájába. Körülnéztem, de nem találtam semmi furcsát, de.... Ekkor megpillantottam egy összegyűrt papírgalacsint a szőnyegen. Lehajoltam, hogy elérjem, majd a döbbenettől le is ültem a földre. Csak egy szó volt a papíron, de az elég sokat jelentett nekem. Először nem is akartam elhinni. De muszáj volt, mert a két szememmel láttam.Miután felocsúdtam a döbbenetből felkászálódtam a földről, majd lesiettem a konyhába. Ma fogjuk az utolsó adag bútort átszállítani Barcelona-ba, ezért sietnem kellett. Bekaptam valamit, majd a gardróbom felé vettem az irányt. Nem akartam csinibaba ruhát, mert abba nem túl ésszerű pakolászni. Így maradtam a lazább stílusnál. Hamar rábukkantam a megfelelő darabra. Összepakoltam a fontos cuccaim, majd a kocsi felé vettem az irányt. Jess és Wendy már ott vártak rám.
-Bocs, hogy késtem, de volt egy fontos elintéznivalóm. Pattantam be hátra.
-Semmi gond, mi is csak most szálltunk be. Indította be a kocsit Jess. Igen, Jess már lassan egy éve tud vezetni, csak úgy, mint én. Az utat végig beszélgetéssel töltöttük. Mikor megérkeztünk izgatottan mentünk be az új házunkba, mert még bútorokkal nem nagyon láttuk. Ahogy benyitottam le is fagytunk az ajtóban. Nem hittem volna, hogy ilyen jól meg tudják majd csinálni. Sokkal jobb, mint a londoni házunk volt.
Azonnal megrohamoztuk a saját szobánkat. Mindenki elkezdte kipakolni a cuccait, majd elkezdtük a saját ízlésünk szerint berendezni a birodalmunkat. Hamar meg is voltunk ezzel. Mivel ma vagyunk először itt egész nap, ezért kell tartanunk egy házavató bulit. Díszek ugye még nincsenek, így megbíztuk Jess-t, hogy menjen el bevásárolni. Nagy nehezen el is indult.

*Jess szemszöge*

Nagy nehezen rávettek, hogy én vásároljak be, de mivel még nem ismerem a várost, elég nehéz lesz  eligazodnom. Meg hát cipekedni sincs kedvem, de mivel ilyen nagylelkű vagyok megteszem amire kérnek.:) 

"Pár perccel később": Leparkoltam egy ingyenes helyem, majd a belváros felé vettem az irányt. A tömegben elég nehéz volt közlekedni, díszletboltot keresni meg annál inkább. Már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Így nehéz lesz hazajutnom. Elővettem a telefonomat, hogy segítséget kérjek a lányoktól, de ekkor valaki kiverte a kezemből a telefont. Hát ez remek! Megpróbáltam felvenni a földről, de ekkor a gyalogosok továbbrúgták. Már majdnem négykézláb mentem a földön mikor egy idegen felém nyújtotta a telefonom. Hálásan felnéztem rá, majd nem akartam hinni a szememnek. Kyle-al találtam szembe magam. Elvettem a telefont, majd köszönetképp megöleltem.

-Szia! Hogy hogy itt vagy? Kérdeztem boldogan. Mert hát boldog voltam, hogy találkoztam egy "ismerőssel".
-Gondoltam nem árt egy kis friss levegő. És mikor megláttalak  örültem, hogy eljöttem sétálni. Vagyis gördeszkázni. Mutatott a föld felé.
-Értem! Lenne egy kérésem. Házavató bulit fogunk tartani és hát nem tudom, hogy hol lehetne kellékeket venni. Tudsz ebben segíteni?
-Hát persze. Gyere! Indult el, utat vágva a tömegen. Én meg boldogan mentem utána.
Egy és fél óra múlva három teli szatyorral jöttünk ki az üzletből. Mindent megtaláltunk amire szükségünk volt. 
-Még egyszer köszönöm, hogy segítettél. Pusziltam meg az arcát.
-Ez csak természetes. Mosolyodott el, majd viszonozta a puszit. Kéz a kézben mentünk egészen a házunkig. Ott elbúcsúztunk egymástól, majd megígérte, hogy egyszer meg fog tanítani gördeszkázni.:) Boldogan mentem be, majd pakoltam ki mindent a nappaliban. Pár percen belül mozdulni sem lehetett ott.
Délre végeztünk a díszítéssel.
-Ez nagyon jól néz ki! Dőlt ki Wendy.
-Szerintem is. Terült el a kanapén Nancy. Én meg ráfeküdtem Mivel kicsi volt a rakás, így Wendy ránk vetette magát. Sikongatva borultunk le a szőnyegre. Nem bírtunk felkelni a röhögéstől. Nagy nehezen aztán sikerült felkelnünk.

Nancy feladata volt a kaja előteremtése. Meglepődtem, hogy milyen jól sikerült neki. Valamiért a japán ételek mellett döntött, de mind a hárman szeretjük, így nem akadály az elfogyasztása.
Wendy feladat pedig a program megszervezése volt. Így hát este filmezni, üvegezni és beszélgetni fogunk. De szerintem a filmnézés közben a popcorn-t szét fogjuk dobálni és párnacsata is lesz.:) De hát ilyen egy jó lánybuli.
Megkértük Chris-t, hogy valahol máshol töltse az éjszakát. Nem kellett neki kétszer mondani, már el is tűnt. Mind a hárman gyorsan átvettük a pizsinket, majd befészkeltük magunkat a kanapéra. Szorosan, de elfértünk. Wendy valami horror-t választott, így muszáj volt azt nézni, mert a többi DVD-nk valahol a dobozokban vannak amiket még nem pakoltunk ki. Egy kicsit féltünk, de szórakoztató volt mindig megijedni.:) A film végénél aztán elkezdtük az üvegezést. Minden témát érintett és szétröhögtük magunkat. Voltak komoly, de voltak vicces kérdések és feladatok. A buli végén a párnacsatára is sor került. Nagyon jól éreztük magunkat, csak egy bökkenő volt. Hogy holnap van az első tanítási napunk az új sulinkban. Erre nem is gondoltunk. Elég macera és gond lesz holnap hatkor felkelni ilyen este után. Legközelebb, majd előbb gondolkodunk aztán cselekszünk. De azért nem bántuk meg a mai napot.:)


Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik.:):P Nemsokára hozom az új részt, de előbb a másik blogomra írom meg az újat. De sietek!;););)
<3<3<3

Melanie

5. rész: A szív hangjai

*Jess szemszöge*

Elég zajos volt a szoba, így hamar felkeltem. Annyit láttam, hogy anyáék veszekednek az egyik orvossal, és azzal a fiúval aki megmentett. Nem akartam, hogy a szüleim lejárassák azt a fiút, mert hát Ő mentette meg az életemet. Kétszer is! Megpróbáltam felülni, de csak nagy "nyögések" árán sikerült. Ezt persze mindenki észrevette és odaözönlöttek az ágyam köré. 

-Jól vagyok, semmi gond! Állítottam le Őket, mielőtt még bármit is kérdeznének. -Ez a fiú mentette meg az életemet. Mutattam rá. A fiú csak elmosolyodott, majd elköszönt és kiment a szobából. Ha a többiek nem lettek volna bent, tuti, hogy utána kiabálok, hogy maradjon. Hát, de így?!! Beszélgettem még egy kicsit a szüleimmel, de az orvos mondta, hogy pihennem is kell, ezért hazamentek. Már próbáltam elaludni, de ekkor valaki benyitott és bekukucskált. Az a fiú jött be a szobába, majd megállt az ajtóban. Meglepődtem, de örültem is neki, hogy visszajött.

-Mit szeretnél? Ülj csak le nyugodtan. Mutattam a székre az ágy mellett.

-Nem akarok zavarni, így rövidre fogom. Tudom, hogy a történtek most felkavartak téged, de nem tudok magamnak parancsolni. Mióta megláttalak -majdnem elütöttelek- állandóan Te jársz a fejemben. Mikor tegnap megtudtam, hogy beszaladtál a lángoló épületbe, gondolkodás nélkül rohantam utánad. Ma nem tudtam nyugton maradni, mert féltem, hogy valami bajod esett, de örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy ki vagy! Elsőre felismertelek, de senkinek nem mondtam el. Nem is fogom. Azt is tudom, hogy neked ez most így egyszerre egy kicsit sok, de remélem, hogy megértesz. Állt fel és kiment a szobából. Síri csend lett. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Nekem is nagyon megtetszett, de nem tudom, hogy mi is lenne ebből. Nagyon szeretnék vele egyszer nyíltan beszélni erről a dologról. Várjunk csak! Honnan tudja, hogy ki vagyok? És hogy értette ezt? Ugye nem arra gondolt?! De azt meg honnan tudta volna meg? Ezt a kérdést minél előbb tisztáznunk kell. 

Másnap reggel kipihentem ébredtem fel. A ruháim szépen össze voltak hajtogatva, a többi cuccom meg a bőröndben szép sorjában. Egy levelet is találtam az ágy szélén.
"Kedves Jess! Nem akarok a terhedre lenni, de szeretnék találkozni veled ma. Ha ráérsz/jól érzed magad/szeretnél eljönni, én várni foglak. Kb.: 1 órakor a tengerparton? Én várni fogok rád! Kyle" Háromszor is átolvastam a rövid levelet. Az jutott először eszembe, hogy muszáj mennem.De egyedül meg félek vele lenni. Nem azért, mert nem bízok benne, csak még soha nem volt barátom és egy kicsit félek is. Meg kell kérnem Nancy-t, hogy kísérjen el, és persze maradjon is ott. Végig! Gyorsan átöltöztem, kimentem a szobából és lesiettem a recepcióra. Kijelentkeztem a kórházból, majd a legelső taxit megállítva beszálltam, megmondtam a címet és, hogy siessen. Fél óra múlva otthon is voltam.
-Hatalmas gond van! Rontottam be Nancy szobájába. Nem volt ott, így tovább kerestem. Nemsokára megtaláltam az udvaron Chris-el. Éppen valamin veszekedtek. Olyan viccesek amikor veszekednek. Mint egy idős házaspár. Óvatosan Chris háta mögé osontam. Ezt Nancy is észrevette és gúnyos mosolyra húzta a száját. Hirtelen ráugrottam a hátára és befogtam a szemét. Chris rögtön kalimpálni kezdett. Én meg Nancy pedig szakadtunk a röhögéstől. Pár perc múlva aztán leszálltam róla.
-Lenne egy fontos kérésem. Néztem jelentőségtudóan Nancy-re. -Van az a fiú aki megmentett. Randira hívott. Egyedül félek elmenni, így szeretném ha jönnél velem. Néztem rá bociszemekkel. Nagyot sóhajtott.
-Rendben. De egyedül meg tök ciki lenne menni. Fordult Chris felé.
-Miért is mennék veled?! Nevetett fel.
-Mert szépen nézek rád. Rebegtette meg a szempilláit.
-Szó sem lehet róla!
-Akkor  megmondom apáéknak, hogy nem tejesíted a munkádat. Fonta össze a karjait magam előtt Nancy. Átgondolta a dolgot, és szerintem rájött, hogy csapdában van.
-Rendben van! Adta meg magát. Nancy pedig tapsikolva ugrált.

*Már a parton/Nancy szemszöge*

Kyle-t még sehol sem láttuk, így addig egy kicsit megmártóztunk a tengerben. Mivel jó meleg volt (a Nap csak úgy égetett) napozni is simán lehetett. Erre a különleges alkalomra felvettem az új fürdőrucimat.Jessica hasonlóképp tett (Ő is vett egy új fürdőruhát). Nem kellett sokat várni, Kyle nemsokára megérkezett
-Sziasztok! Bocs, hogy késtem, de idő kellet, míg megvettem ezt! Vett elő egy csokor virágot és odaadta Jess-nek. Nem akartunk hinni a szemünknek. Persze Jess teljesen elpirult. Beszélgettünk egy kicsit, majd Jessica és Kyle úgy döntöttek, hogy kettesben szeretnének maradni.  Így elmentek fürödni (a tengerbe). Én meg ott maradtam Chris-el. Persze ebből semmi jó nem sült ki. 
-Meddig kell még itt dekkolnunk? Kezdett el nyafogni. 
-Míg össze nem jönnek. Adtam meg az ésszerű választ. 
-De még mindig nem értem, hogy minek kellek én ehhez?! Forgatta a szemeit.
-Mert nem akarok egyedül unatkozni. 
-Nem mintha, így nem unatkoznál?
-Egyáltalán nem. Sőt! Élvezem, hogy mit le nem szenvedsz. Húztam gúnyos mosolyra a szám.
-Nagyon vicces. Inkább menjünk, együnk egy fagyit ahelyett, hogy rajtam szórakozol. Állt fel és meg sem várva elindult. Nem tehettem mást, utánasiettem.

Miután megvettük a fagyit (egyet nekem és neki, meg persze Jess-nek és Kyle-nak) sétáltunk egy kicsit a parton. Mindenféléről kérdezgettem Őt, hogy jobban megismerjem. Ő is hasonlóképp tett. Már egy ideje sétáltunk, mert kaptam egy SMS-t Jess-től, hogy hol vagyunk. Visszaírtam, hogy nemsokára megyünk vissza.
-Indulnunk kéne vissza, mert Jess-ék keresnek. Álltam meg.
-Felőlem. Már úgy is kezdtem unatkozni.
-Mi az hogy unatkozol. Örülj neki, hogy beszélgethetsz velem. Háborodtam fel.
-Nem nagy szórakozás veled beszélgetni. Húzta gúnyos vigyorra a száját.
-Nem mintha veled jobb lenne. Hagytam faképnél. Egy darabig mögöttem sétált, majd megunta a némaságomat és gyorsabb tempóra váltott. Nemsokára be is ért. 
-Mit akarsz?! Kérdeztem lekezelően.
-Semmit. Miért? Kérdezte hasonló stílusban.
-Akkor jó! Ne is szólj hozzám. Kanyarodtam le az útról.
-Most meg hova mész? Állt meg.
-Mondtam, hogy ne szólj hozzám. Mentem tovább. 

*Chris szemszöge*

Nemsokára teljesen eltűnt. Gondoltam úgy is vissza fog jönni, mert arra nem tud lejutni a partra. De ilyen nem történt, csak egy sikítást hallottam. Tudtam, hogy Nancy az, mert hát ki más lehetne, ha nem Ő. Elkezdtem futni. Majdnem át is estem rajta, amikor odaértem mellé. Semmi olyasmit nem láttam rajta, ami bajra utal. Értetlenül néztem rá.

-Miért sikítottál? Kérdeztem meg végül.

-Semmi különös miatt. Csak meg akartam tudni, hogy ide rohannál e. Nevetett fel diadalmasan. Hitetlenkedve néztem rá. Ezt nem hiszem el! Milyen cseles egy csaj. Nem mondat semmit, csak elmosolyodtam.

-Miért mosolyogsz? Kérdezte kíváncsian.

-Semmi. Vonta meg a vállát. 

-Akkor jó! Menjünk vissza, mert már biztosan várnak minket. Fordult meg és hagyott faképnél ismét. Hitetlenkedve felnevettem, majd utána siettem.

Már a parton jártunk, amikor úgy döntöttem, hogy megviccelem egy kicsit.

*Nancy szemszöge*

Már a parton jártunk. Mivel előre siettem Chris mögöttem jött, de adott ki életjeleket. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig mögöttem van e. Igazam volt. Sehol nem találtam. Gondoltam, hogy nemsokára visszajön. Már két perce sétáltam egyedül, de még mindig nem jött vissza. Kezdtem egy kicsit pánikolni. Minél előbb Jess mellett akartam tudni magam, ezért szaporázni kezdtem a lépteimet. Ekkor gyors lépteket hallottam magam mögül. Féltem hátra pillantani, csak még gyorsabban kezdtem menni. A végén már futottam. Sajnos az idegen gyorsabb volt, így hamar beért. Hátulról felkapott és belerohant velem a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a víz felszínére. Nemsokára Chris bukkant fel mellettem.

-Te szemét! Ordítottam rá.

-Most mér? Nem volt vicces? Röhögte el magát.

-Egyáltalán nem. Halálra ijedtem miattad. Vágtam be a durcit.

-Szerintem akkor is vicces volt. Nevetett továbbra is.

-Szerintem meg ez vicces. Nyomtam a fejét víz alá. Kiúsztam a partra és Jess és Kyle felé vettem az irányt. Duzzogva levágtam magam a törölközőre és durván elkezdtem magam törölni a törölközővel.

-A végén még a bőrödet is felszakítod, ha így folytatod. Fogta meg a kezem Jess

-Elegem van belőle. Mindig engem piszkál és azt hiszi, hogy vicces. Pedig nem az. Egyáltalán minek nekem Ő?! Fakadtam ki teljesen. Meg sem vártam a válaszukat, fogtam magam és elsiettem a legközelebbi telefonfülkéhez, ugyanis a telefonom teljesen átázott. Hívtam egy taxit, majd mikor megjött beszálltam és már ott sem voltam. Örültem, hogy nem kell a közelébe lennem. Ki nem állhatom!

Mikor hazaértem felviharzottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Nemsokára Wendy jött be és ült le mellém a földre.

-Minden rendben van....? Fordult felém kérdőn.

Meghoztam az új részt! Bocs, hogy sokáig kellett várnotok, de a másik blogomon is írom az új részt. Amilyen gyorsan csak tudom, azt befejezem és jövök a következővel. Addig is szép napot(okat)!!!:)

<3<3<3

Melanie