7. rész: Első nap......:/

Tényleg elég macera volt reggel felkelni. Én személy szerint ötször nyomtam ki az ébresztőt. Hatodjára pedig Jess jött be a szobámba és lökött le az ágyról. Erre azonnal felkeltem. Elégedetten távozott miután feltápászkodtam a földről. Ezek után már minden simán ment. Majdnem minden. Nem találtam a kedvenc. "szerencse" fölsőmet, ami nélkül nem vagyok hajlandó iskolába menni. Már az egész házat feltúrtam mire Wendy fülig érő szájjal jött ki vele a fürdőszobából. Azt hittem leütöm. Gyorsan elkaptam tőle és magamra zártam az ajtót. Hamar kellet elkészülnöm, így egyszerre vettem fel a fölsőm és a nadrágom. Szép kis mutatványt csináltam. Végül is az eredmény tökéletes volt. Nem túl kihívó, de nem is slampos. Pont a megfelelő szerelés a személyiségemnek. Megkértem Jess-t, hogy csinálja meg a hajam, mert hátul sosem sikerül úgy ahogy szeretném. Szerencsémre ma jó hangulatában volt és első kérésre megcsinálta. Ők is elég jól néztek ki. Jess öltözéke most inkább laza volt. Igaz, hogy Ő általában elegánsan szokott öltözni, de ez ma egy más nap. Wendy ruhája pedig vidám volt, mint mindig. Reggelire nem ettünk túl sok mindent, ne hogy rosszul legyünk. Sietnünk kellet, mert mostantól a sulis busszal fogunk iskolába járni, és nem lenne szerencsés az első nap elkésni. Hát ez majdnem sikerült is, csak az volt a gond, hogy nem találtam a sulihoz kötelező kártyánkat (csak ennek a felmutatásával mehetünk be). Mire megtaláltuk már elég jól lekéstük a buszt. Erről ennyit. Mivel muszáj volt suliba menni és ha késünk az nem túl előnyös, így Chris-hez fordultunk segítségért. 

-Szia! Tudom, hogy nem vagyunk jóban, de kellene egy szívesség. Hadartam.

-Mi lenne az? Sóhajtott. 

-Hát lekéstük az iskolabuszt és be kéne valakinek vinnie. 

-És Jess kocsija?

-Szervizben van.

-Hát elég sokba fog ez neked, de rendben van. Mondta cinikusan.

-Az nem érdekel, csak vigyél el minket. Mondtam ingerülten. Ki nem állhatom ezt a pasast. Letettem a telefont, majd az ajtó felé vettük az irányt. Mikor kiértünk Chris már ott volt. Csodálkoztunk, hogy hogy ért ide ilyen gyorsan, de nem kérdeztünk rá. Amilyen gyorsan csak tudott bevitt minket a suliba. Mikor megállt az épület előtt Kyle akkor gurult be a gördeszkájával. Jess nagyon megörült neki és átmászva rajtunk kiszállt a kocsiból. Mi meg mosolyogva néztünk utánuk. 

-Nekem is mennem kell, mert az első órám kémia és az meg az épület másik szárnyában van. Szállt ki a kocsiból Wendy is. Én is jobbnak láttam kiszállni, de Chris bezárta az ajtót és nem tudtam kinyitni. 

-Bocsi, de el fogok késni. Légy szíves engedj ki! Mondtam még higgadtan. 

-Meg kell beszélnünk valamit és vállalom a felelősséget, ha elkésnél.

-Miről lenne szó? Másztam előre az anyósülésre. 

-Hát tudod volt egy "kis" nézeteltérésünk két nappal ezelőtt. Én csak szeretnék......!

-El van felejtve. Ráztam meg a fejem. 

-De hát....?!

-Megtaláltam a bocsánatkérő cetlit a szobában. Magyaráztam meg. 

-A fenébe. Morogta az orra alá. 

-Akkor ezzel meg is volnánk, de most leszel olyan kedves és kiengedsz, mert tényleg el fogok késni. 

-Ja! Persze. Engedett ki végre. Kiszálltam én is a kocsiból, integettem neki, majd elindultam a bejárat felé. Útközben két oldalról már megint azok a lányok vettek közre. Nem tudtam, hogy mit követtem el, de már nem is érdekel. Ugyan úgy csendben mentem tovább, ők meg próbáltak tempót tartani velem. 

-Mit akartok?! Álltam meg és fordultam feléjük.

-Semmit. Csak nem szeretnénk rosszban lenni veled és a tesóiddal. Mondták megszeppenve. 

-Erre gondolhattatok volna előbb is. Most meg megyek. Hagytam ott őket. Bementem a suliba, majd a portástól kértem útbaigazítást. Szerencsémre tesivel kezdtünk ma, ez azért is jó, mert jó vagyok ebből a tantárgyból és hát szeretem is. Mikor bementem a öltözőbe minden lány kíváncsian nézett felém. 

-Sziasztok! A 10.b osztályt keresem. Ha jól tudom tesijük lenne.

-Mi vagyunk azok. Mondta egy igen szimpatikus, mosolygós lány. 

-Óó! Hát én leszek az új osztálytársatok. Intettem boldogan.

-Akkor üdvözlünk. Gyere, csinálok neked ide helyet. Pakolta el a padról a cuccát az a kedves csaj.

-Köszi. Mentem és ültem le. Gyorsan átöltöztünk, majd be kellett menni a tesiterembe bemelegíteni. A fiúk ekkor még nem voltak bent. Nemsokára a tanár is megérkezett, én meg rögtön odamentem hozzá. Elmondtam neki, hogy én vagyok az új diák. Mondta, hogy minden rendben, meg megkérdezte, hogy mit sportolok, vagy, hogy miben vagyok jó. Mondtam, hogy szeretem a tesit, meg, hogy az erősségem az atlétika, de focizni és röplabdázni is szeretek.:) Ezt örömmel hallotta és beállított a sorba középre. Ő meg előttünk állt és mutatta a mozdulatokat, mi meg csináltuk utána. Ez így ment pár percig, majd a fiúk is megtalálták a tornatermet.:) Mi ekkor éppen spárgát csináltunk. Tátott szájjal néztek minket -rövidnadrágban voltunk és egy toppban- és egymásnak súgtak valamit. Egy kicsit zavarban voltam. A fiúk észre is vették, hogy új vagyok és rögtön rám szálltak. Vagy százszor végignéztek és mindig találtak rajtam valamit, amihez megjegyzést tudtak volna fűzni. Már kedvem sem volt a tesihez, csak azt akartam, hogy ennek vége legyen. Éppen kézen álltam, mikor kettő fiú hangosan elkezdtek nevetni. Én meg annyira megijedtem, hogy elvesztettem az egyensúlyom és ráestem a kezemre. A lányok megijedve rohantak oda hozzám és a fiúk is abbahagyták a röhögést és odajöttek hozzám. Nem mertem felnézni, mert sírtam. Mikor a tanár is odaért a "csoporthoz" felsegített és elkísért az orvosi szobába. Szerencsémre nem tört el a karom, csak megrándult. Nem akartam visszamenni az osztályba, de muszáj volt. Mikor a terem ajtaja elé értem kiabálást hallottam. 
-Nagyon ügyesek vagytok! Ő próbál beilleszkedni, ti meg szét szekáljátok??! Mondhatom okosak vagytok. Miattatok meg is sérülhetett volna. Nőjetek már fel?  Hogy lehettek ennyire gyerekesek. Kiabált a fiúkkal Ashley (az a lány aki csinált nekem helyet az öltözőben). 
-Sajnáljuk, csak hát nem csúnya, de nem akartuk szekálni. Mondták megbánóan. -Megyünk és bocsánatot kérünk. Indultak meg az ajtó felé. 

-Semmi baj nincs! Léptem be a terembe. -Tudom, hogy nem szándékos volt. Megbocsájtok. Mosolyogtam rájuk. Ők meg visszamosolyogtak,. majd az egyik fiú (Ryan) odajött hozzám, felemelt és megpörgetett, majd lerakott. Röhögve néztem körbe az osztályban. Beilleszkedtem!!!:) Az órák hamar elteltek, nem unatkoztam egy ilyen dinka osztályban. Már egy új barátnőt is szereztem magamnak, Ashley személyében. 
Órák után igyekeztem megtalálnia csajokat, de nem jártam sikerrel. Éppen a folyosón sétáltam, mikor Ryan beért és velem ment tovább a folyosón. 
-Biztos, hogy nincs harag? Kérdezte kiskutya szemekkel.
-Tuti, hogy nincs! Nevettem el magam. De ha még egyszer megkérdezed akkor az lesz. Oké? Kérdeztem komolyan.
-Hát persze! Világos. Amúgy hova sietsz? 
-A tesóimat keresem, de nem találom őket. Kilencedikesek. Nézelődtem körbe, hátha meglátom őket. 
-Gyere! Tudom hol volt órájuk. Tört utat magának a tömegen. Hamar meg is pillantottam Őket. Pár lánnyal beszélgettek. Nem akartam megzavarni Őket, így mielőtt megláttak volna befordultam egy másik folyosóra. Kimentem a főkapun és leültem egy padra. Pár perc múlva Kyle ült le mellém. 
-Szia! Milyen volt az első napod? Kérdezte.
-Hát vegyes! Jó meg rossz is, de összességében jó. Mosolyogtam rá. 
-Annak örülök. Nem láttad Jess-t. Meg szeretném tőle kérdezni, hogy mit csinál délután. 
-Ezer százalék, hogy ráér. Bólogattam hevesen. 
-Akkor jó! Nevetett fel. -Na nekem mennem kell. Szia! Állt fel és ment oda a haverjaihoz. Nekem is mennem kellet, nem akartam újra lekésni a buszt.:) 
Útközben azon gondolkodtam, hogy milyen jó lehet Jess-nek. Igaz, hogy még csak kialakulóban van a kapcsolatuk Kyle-al, de akkor is van egy fiú az életében. Nem tudom, hogy nekem mikor és ki lesz az. Míg ezen gondolkodtam haza is értem. Bementem a házba, leraktam a cuccom és elterültem a kanapén. Jó volt egy kicsit lazítani. Simán bealudtam.
Mikor felébredtem egy furcsa látvány fogadott......!!!:/


Meghoztam az új részt! Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket!;) :) Nemsokára jövök vissza és jön a kövi rész!!! 
<3<3<3

Melanie

6. rész: Bocsánat

-Minden rendben van....? Fordult felém kérdőn.

-Nem! Semmi sincs rendben! Bőgtem el magam.

-Minden rendben less, csak ne sírj! Ölelt magához

-De ki nem állhatooom! Bőgtem tovább. Még egy kicsit beszélgettünk, majd abba kellett hagynunk, mert megérkeztek a többiek is.Gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd bezárkóztam a szobámba. Később nem nagyon hallottam mozgást, így óvatosan a lépcsőfordulóba merészkedtem. Nem akartam hallgatózni, de hallottam, hogy Chris valakivel telefonál. Akaratom ellenére is hallgatózni kezdtem. Valamilyen megállapodásról és cselről beszéltek. Nem értettem, ezért tovább sunnyogtam a szobája ajtajában. Miután abbahagyta a beszélgetést felírt valamit egy cetlire, de valami miatt meggondolta magát és összegyűrte. Csodálkoztam és, hogy jobban lássak előrébb hajoltam a kelleténél és előre estem. Pechemre ezt észrevette és elindult az ajtó felé. Amilyen gyorsan csak tudtam visszarohantam a szobámba. Leültem a fotelembe és a kezembe vettem egy könyvet. Chris abban a pillanatban nyitott be.
-Te meg mit csinálsz? Kérdezte nem túl hitelesen.
-Semmi közöd hozzá! Vágtam vissza, majd az ajtó felé mutattam. Vette a lapot, majd szemét forgatva távozott. Nagyot sóhajtottam, majd mikor meggyőződtem arról, hogy elment (hallottam a kocsi hangját) kimerészkedtem a szobámból.Végigrohantam a folyosón (újra!), majd benyitottam Chris ideiglenes szobájába. Körülnéztem, de nem találtam semmi furcsát, de.... Ekkor megpillantottam egy összegyűrt papírgalacsint a szőnyegen. Lehajoltam, hogy elérjem, majd a döbbenettől le is ültem a földre. Csak egy szó volt a papíron, de az elég sokat jelentett nekem. Először nem is akartam elhinni. De muszáj volt, mert a két szememmel láttam.Miután felocsúdtam a döbbenetből felkászálódtam a földről, majd lesiettem a konyhába. Ma fogjuk az utolsó adag bútort átszállítani Barcelona-ba, ezért sietnem kellett. Bekaptam valamit, majd a gardróbom felé vettem az irányt. Nem akartam csinibaba ruhát, mert abba nem túl ésszerű pakolászni. Így maradtam a lazább stílusnál. Hamar rábukkantam a megfelelő darabra. Összepakoltam a fontos cuccaim, majd a kocsi felé vettem az irányt. Jess és Wendy már ott vártak rám.
-Bocs, hogy késtem, de volt egy fontos elintéznivalóm. Pattantam be hátra.
-Semmi gond, mi is csak most szálltunk be. Indította be a kocsit Jess. Igen, Jess már lassan egy éve tud vezetni, csak úgy, mint én. Az utat végig beszélgetéssel töltöttük. Mikor megérkeztünk izgatottan mentünk be az új házunkba, mert még bútorokkal nem nagyon láttuk. Ahogy benyitottam le is fagytunk az ajtóban. Nem hittem volna, hogy ilyen jól meg tudják majd csinálni. Sokkal jobb, mint a londoni házunk volt.
Azonnal megrohamoztuk a saját szobánkat. Mindenki elkezdte kipakolni a cuccait, majd elkezdtük a saját ízlésünk szerint berendezni a birodalmunkat. Hamar meg is voltunk ezzel. Mivel ma vagyunk először itt egész nap, ezért kell tartanunk egy házavató bulit. Díszek ugye még nincsenek, így megbíztuk Jess-t, hogy menjen el bevásárolni. Nagy nehezen el is indult.

*Jess szemszöge*

Nagy nehezen rávettek, hogy én vásároljak be, de mivel még nem ismerem a várost, elég nehéz lesz  eligazodnom. Meg hát cipekedni sincs kedvem, de mivel ilyen nagylelkű vagyok megteszem amire kérnek.:) 

"Pár perccel később": Leparkoltam egy ingyenes helyem, majd a belváros felé vettem az irányt. A tömegben elég nehéz volt közlekedni, díszletboltot keresni meg annál inkább. Már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Így nehéz lesz hazajutnom. Elővettem a telefonomat, hogy segítséget kérjek a lányoktól, de ekkor valaki kiverte a kezemből a telefont. Hát ez remek! Megpróbáltam felvenni a földről, de ekkor a gyalogosok továbbrúgták. Már majdnem négykézláb mentem a földön mikor egy idegen felém nyújtotta a telefonom. Hálásan felnéztem rá, majd nem akartam hinni a szememnek. Kyle-al találtam szembe magam. Elvettem a telefont, majd köszönetképp megöleltem.

-Szia! Hogy hogy itt vagy? Kérdeztem boldogan. Mert hát boldog voltam, hogy találkoztam egy "ismerőssel".
-Gondoltam nem árt egy kis friss levegő. És mikor megláttalak  örültem, hogy eljöttem sétálni. Vagyis gördeszkázni. Mutatott a föld felé.
-Értem! Lenne egy kérésem. Házavató bulit fogunk tartani és hát nem tudom, hogy hol lehetne kellékeket venni. Tudsz ebben segíteni?
-Hát persze. Gyere! Indult el, utat vágva a tömegen. Én meg boldogan mentem utána.
Egy és fél óra múlva három teli szatyorral jöttünk ki az üzletből. Mindent megtaláltunk amire szükségünk volt. 
-Még egyszer köszönöm, hogy segítettél. Pusziltam meg az arcát.
-Ez csak természetes. Mosolyodott el, majd viszonozta a puszit. Kéz a kézben mentünk egészen a házunkig. Ott elbúcsúztunk egymástól, majd megígérte, hogy egyszer meg fog tanítani gördeszkázni.:) Boldogan mentem be, majd pakoltam ki mindent a nappaliban. Pár percen belül mozdulni sem lehetett ott.
Délre végeztünk a díszítéssel.
-Ez nagyon jól néz ki! Dőlt ki Wendy.
-Szerintem is. Terült el a kanapén Nancy. Én meg ráfeküdtem Mivel kicsi volt a rakás, így Wendy ránk vetette magát. Sikongatva borultunk le a szőnyegre. Nem bírtunk felkelni a röhögéstől. Nagy nehezen aztán sikerült felkelnünk.

Nancy feladata volt a kaja előteremtése. Meglepődtem, hogy milyen jól sikerült neki. Valamiért a japán ételek mellett döntött, de mind a hárman szeretjük, így nem akadály az elfogyasztása.
Wendy feladat pedig a program megszervezése volt. Így hát este filmezni, üvegezni és beszélgetni fogunk. De szerintem a filmnézés közben a popcorn-t szét fogjuk dobálni és párnacsata is lesz.:) De hát ilyen egy jó lánybuli.
Megkértük Chris-t, hogy valahol máshol töltse az éjszakát. Nem kellett neki kétszer mondani, már el is tűnt. Mind a hárman gyorsan átvettük a pizsinket, majd befészkeltük magunkat a kanapéra. Szorosan, de elfértünk. Wendy valami horror-t választott, így muszáj volt azt nézni, mert a többi DVD-nk valahol a dobozokban vannak amiket még nem pakoltunk ki. Egy kicsit féltünk, de szórakoztató volt mindig megijedni.:) A film végénél aztán elkezdtük az üvegezést. Minden témát érintett és szétröhögtük magunkat. Voltak komoly, de voltak vicces kérdések és feladatok. A buli végén a párnacsatára is sor került. Nagyon jól éreztük magunkat, csak egy bökkenő volt. Hogy holnap van az első tanítási napunk az új sulinkban. Erre nem is gondoltunk. Elég macera és gond lesz holnap hatkor felkelni ilyen este után. Legközelebb, majd előbb gondolkodunk aztán cselekszünk. De azért nem bántuk meg a mai napot.:)


Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik.:):P Nemsokára hozom az új részt, de előbb a másik blogomra írom meg az újat. De sietek!;););)
<3<3<3

Melanie

5. rész: A szív hangjai

*Jess szemszöge*

Elég zajos volt a szoba, így hamar felkeltem. Annyit láttam, hogy anyáék veszekednek az egyik orvossal, és azzal a fiúval aki megmentett. Nem akartam, hogy a szüleim lejárassák azt a fiút, mert hát Ő mentette meg az életemet. Kétszer is! Megpróbáltam felülni, de csak nagy "nyögések" árán sikerült. Ezt persze mindenki észrevette és odaözönlöttek az ágyam köré. 

-Jól vagyok, semmi gond! Állítottam le Őket, mielőtt még bármit is kérdeznének. -Ez a fiú mentette meg az életemet. Mutattam rá. A fiú csak elmosolyodott, majd elköszönt és kiment a szobából. Ha a többiek nem lettek volna bent, tuti, hogy utána kiabálok, hogy maradjon. Hát, de így?!! Beszélgettem még egy kicsit a szüleimmel, de az orvos mondta, hogy pihennem is kell, ezért hazamentek. Már próbáltam elaludni, de ekkor valaki benyitott és bekukucskált. Az a fiú jött be a szobába, majd megállt az ajtóban. Meglepődtem, de örültem is neki, hogy visszajött.

-Mit szeretnél? Ülj csak le nyugodtan. Mutattam a székre az ágy mellett.

-Nem akarok zavarni, így rövidre fogom. Tudom, hogy a történtek most felkavartak téged, de nem tudok magamnak parancsolni. Mióta megláttalak -majdnem elütöttelek- állandóan Te jársz a fejemben. Mikor tegnap megtudtam, hogy beszaladtál a lángoló épületbe, gondolkodás nélkül rohantam utánad. Ma nem tudtam nyugton maradni, mert féltem, hogy valami bajod esett, de örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy ki vagy! Elsőre felismertelek, de senkinek nem mondtam el. Nem is fogom. Azt is tudom, hogy neked ez most így egyszerre egy kicsit sok, de remélem, hogy megértesz. Állt fel és kiment a szobából. Síri csend lett. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Nekem is nagyon megtetszett, de nem tudom, hogy mi is lenne ebből. Nagyon szeretnék vele egyszer nyíltan beszélni erről a dologról. Várjunk csak! Honnan tudja, hogy ki vagyok? És hogy értette ezt? Ugye nem arra gondolt?! De azt meg honnan tudta volna meg? Ezt a kérdést minél előbb tisztáznunk kell. 

Másnap reggel kipihentem ébredtem fel. A ruháim szépen össze voltak hajtogatva, a többi cuccom meg a bőröndben szép sorjában. Egy levelet is találtam az ágy szélén.
"Kedves Jess! Nem akarok a terhedre lenni, de szeretnék találkozni veled ma. Ha ráérsz/jól érzed magad/szeretnél eljönni, én várni foglak. Kb.: 1 órakor a tengerparton? Én várni fogok rád! Kyle" Háromszor is átolvastam a rövid levelet. Az jutott először eszembe, hogy muszáj mennem.De egyedül meg félek vele lenni. Nem azért, mert nem bízok benne, csak még soha nem volt barátom és egy kicsit félek is. Meg kell kérnem Nancy-t, hogy kísérjen el, és persze maradjon is ott. Végig! Gyorsan átöltöztem, kimentem a szobából és lesiettem a recepcióra. Kijelentkeztem a kórházból, majd a legelső taxit megállítva beszálltam, megmondtam a címet és, hogy siessen. Fél óra múlva otthon is voltam.
-Hatalmas gond van! Rontottam be Nancy szobájába. Nem volt ott, így tovább kerestem. Nemsokára megtaláltam az udvaron Chris-el. Éppen valamin veszekedtek. Olyan viccesek amikor veszekednek. Mint egy idős házaspár. Óvatosan Chris háta mögé osontam. Ezt Nancy is észrevette és gúnyos mosolyra húzta a száját. Hirtelen ráugrottam a hátára és befogtam a szemét. Chris rögtön kalimpálni kezdett. Én meg Nancy pedig szakadtunk a röhögéstől. Pár perc múlva aztán leszálltam róla.
-Lenne egy fontos kérésem. Néztem jelentőségtudóan Nancy-re. -Van az a fiú aki megmentett. Randira hívott. Egyedül félek elmenni, így szeretném ha jönnél velem. Néztem rá bociszemekkel. Nagyot sóhajtott.
-Rendben. De egyedül meg tök ciki lenne menni. Fordult Chris felé.
-Miért is mennék veled?! Nevetett fel.
-Mert szépen nézek rád. Rebegtette meg a szempilláit.
-Szó sem lehet róla!
-Akkor  megmondom apáéknak, hogy nem tejesíted a munkádat. Fonta össze a karjait magam előtt Nancy. Átgondolta a dolgot, és szerintem rájött, hogy csapdában van.
-Rendben van! Adta meg magát. Nancy pedig tapsikolva ugrált.

*Már a parton/Nancy szemszöge*

Kyle-t még sehol sem láttuk, így addig egy kicsit megmártóztunk a tengerben. Mivel jó meleg volt (a Nap csak úgy égetett) napozni is simán lehetett. Erre a különleges alkalomra felvettem az új fürdőrucimat.Jessica hasonlóképp tett (Ő is vett egy új fürdőruhát). Nem kellett sokat várni, Kyle nemsokára megérkezett
-Sziasztok! Bocs, hogy késtem, de idő kellet, míg megvettem ezt! Vett elő egy csokor virágot és odaadta Jess-nek. Nem akartunk hinni a szemünknek. Persze Jess teljesen elpirult. Beszélgettünk egy kicsit, majd Jessica és Kyle úgy döntöttek, hogy kettesben szeretnének maradni.  Így elmentek fürödni (a tengerbe). Én meg ott maradtam Chris-el. Persze ebből semmi jó nem sült ki. 
-Meddig kell még itt dekkolnunk? Kezdett el nyafogni. 
-Míg össze nem jönnek. Adtam meg az ésszerű választ. 
-De még mindig nem értem, hogy minek kellek én ehhez?! Forgatta a szemeit.
-Mert nem akarok egyedül unatkozni. 
-Nem mintha, így nem unatkoznál?
-Egyáltalán nem. Sőt! Élvezem, hogy mit le nem szenvedsz. Húztam gúnyos mosolyra a szám.
-Nagyon vicces. Inkább menjünk, együnk egy fagyit ahelyett, hogy rajtam szórakozol. Állt fel és meg sem várva elindult. Nem tehettem mást, utánasiettem.

Miután megvettük a fagyit (egyet nekem és neki, meg persze Jess-nek és Kyle-nak) sétáltunk egy kicsit a parton. Mindenféléről kérdezgettem Őt, hogy jobban megismerjem. Ő is hasonlóképp tett. Már egy ideje sétáltunk, mert kaptam egy SMS-t Jess-től, hogy hol vagyunk. Visszaírtam, hogy nemsokára megyünk vissza.
-Indulnunk kéne vissza, mert Jess-ék keresnek. Álltam meg.
-Felőlem. Már úgy is kezdtem unatkozni.
-Mi az hogy unatkozol. Örülj neki, hogy beszélgethetsz velem. Háborodtam fel.
-Nem nagy szórakozás veled beszélgetni. Húzta gúnyos vigyorra a száját.
-Nem mintha veled jobb lenne. Hagytam faképnél. Egy darabig mögöttem sétált, majd megunta a némaságomat és gyorsabb tempóra váltott. Nemsokára be is ért. 
-Mit akarsz?! Kérdeztem lekezelően.
-Semmit. Miért? Kérdezte hasonló stílusban.
-Akkor jó! Ne is szólj hozzám. Kanyarodtam le az útról.
-Most meg hova mész? Állt meg.
-Mondtam, hogy ne szólj hozzám. Mentem tovább. 

*Chris szemszöge*

Nemsokára teljesen eltűnt. Gondoltam úgy is vissza fog jönni, mert arra nem tud lejutni a partra. De ilyen nem történt, csak egy sikítást hallottam. Tudtam, hogy Nancy az, mert hát ki más lehetne, ha nem Ő. Elkezdtem futni. Majdnem át is estem rajta, amikor odaértem mellé. Semmi olyasmit nem láttam rajta, ami bajra utal. Értetlenül néztem rá.

-Miért sikítottál? Kérdeztem meg végül.

-Semmi különös miatt. Csak meg akartam tudni, hogy ide rohannál e. Nevetett fel diadalmasan. Hitetlenkedve néztem rá. Ezt nem hiszem el! Milyen cseles egy csaj. Nem mondat semmit, csak elmosolyodtam.

-Miért mosolyogsz? Kérdezte kíváncsian.

-Semmi. Vonta meg a vállát. 

-Akkor jó! Menjünk vissza, mert már biztosan várnak minket. Fordult meg és hagyott faképnél ismét. Hitetlenkedve felnevettem, majd utána siettem.

Már a parton jártunk, amikor úgy döntöttem, hogy megviccelem egy kicsit.

*Nancy szemszöge*

Már a parton jártunk. Mivel előre siettem Chris mögöttem jött, de adott ki életjeleket. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig mögöttem van e. Igazam volt. Sehol nem találtam. Gondoltam, hogy nemsokára visszajön. Már két perce sétáltam egyedül, de még mindig nem jött vissza. Kezdtem egy kicsit pánikolni. Minél előbb Jess mellett akartam tudni magam, ezért szaporázni kezdtem a lépteimet. Ekkor gyors lépteket hallottam magam mögül. Féltem hátra pillantani, csak még gyorsabban kezdtem menni. A végén már futottam. Sajnos az idegen gyorsabb volt, így hamar beért. Hátulról felkapott és belerohant velem a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a víz felszínére. Nemsokára Chris bukkant fel mellettem.

-Te szemét! Ordítottam rá.

-Most mér? Nem volt vicces? Röhögte el magát.

-Egyáltalán nem. Halálra ijedtem miattad. Vágtam be a durcit.

-Szerintem akkor is vicces volt. Nevetett továbbra is.

-Szerintem meg ez vicces. Nyomtam a fejét víz alá. Kiúsztam a partra és Jess és Kyle felé vettem az irányt. Duzzogva levágtam magam a törölközőre és durván elkezdtem magam törölni a törölközővel.

-A végén még a bőrödet is felszakítod, ha így folytatod. Fogta meg a kezem Jess

-Elegem van belőle. Mindig engem piszkál és azt hiszi, hogy vicces. Pedig nem az. Egyáltalán minek nekem Ő?! Fakadtam ki teljesen. Meg sem vártam a válaszukat, fogtam magam és elsiettem a legközelebbi telefonfülkéhez, ugyanis a telefonom teljesen átázott. Hívtam egy taxit, majd mikor megjött beszálltam és már ott sem voltam. Örültem, hogy nem kell a közelébe lennem. Ki nem állhatom!

Mikor hazaértem felviharzottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Nemsokára Wendy jött be és ült le mellém a földre.

-Minden rendben van....? Fordult felém kérdőn.

Meghoztam az új részt! Bocs, hogy sokáig kellett várnotok, de a másik blogomon is írom az új részt. Amilyen gyorsan csak tudom, azt befejezem és jövök a következővel. Addig is szép napot(okat)!!!:)

<3<3<3

Melanie