5. rész: A szív hangjai

*Jess szemszöge*

Elég zajos volt a szoba, így hamar felkeltem. Annyit láttam, hogy anyáék veszekednek az egyik orvossal, és azzal a fiúval aki megmentett. Nem akartam, hogy a szüleim lejárassák azt a fiút, mert hát Ő mentette meg az életemet. Kétszer is! Megpróbáltam felülni, de csak nagy "nyögések" árán sikerült. Ezt persze mindenki észrevette és odaözönlöttek az ágyam köré. 

-Jól vagyok, semmi gond! Állítottam le Őket, mielőtt még bármit is kérdeznének. -Ez a fiú mentette meg az életemet. Mutattam rá. A fiú csak elmosolyodott, majd elköszönt és kiment a szobából. Ha a többiek nem lettek volna bent, tuti, hogy utána kiabálok, hogy maradjon. Hát, de így?!! Beszélgettem még egy kicsit a szüleimmel, de az orvos mondta, hogy pihennem is kell, ezért hazamentek. Már próbáltam elaludni, de ekkor valaki benyitott és bekukucskált. Az a fiú jött be a szobába, majd megállt az ajtóban. Meglepődtem, de örültem is neki, hogy visszajött.

-Mit szeretnél? Ülj csak le nyugodtan. Mutattam a székre az ágy mellett.

-Nem akarok zavarni, így rövidre fogom. Tudom, hogy a történtek most felkavartak téged, de nem tudok magamnak parancsolni. Mióta megláttalak -majdnem elütöttelek- állandóan Te jársz a fejemben. Mikor tegnap megtudtam, hogy beszaladtál a lángoló épületbe, gondolkodás nélkül rohantam utánad. Ma nem tudtam nyugton maradni, mert féltem, hogy valami bajod esett, de örülök, hogy jobban vagy. Tudom, hogy ki vagy! Elsőre felismertelek, de senkinek nem mondtam el. Nem is fogom. Azt is tudom, hogy neked ez most így egyszerre egy kicsit sok, de remélem, hogy megértesz. Állt fel és kiment a szobából. Síri csend lett. Nem tudtam, hogy most mit csináljak. Nekem is nagyon megtetszett, de nem tudom, hogy mi is lenne ebből. Nagyon szeretnék vele egyszer nyíltan beszélni erről a dologról. Várjunk csak! Honnan tudja, hogy ki vagyok? És hogy értette ezt? Ugye nem arra gondolt?! De azt meg honnan tudta volna meg? Ezt a kérdést minél előbb tisztáznunk kell. 

Másnap reggel kipihentem ébredtem fel. A ruháim szépen össze voltak hajtogatva, a többi cuccom meg a bőröndben szép sorjában. Egy levelet is találtam az ágy szélén.
"Kedves Jess! Nem akarok a terhedre lenni, de szeretnék találkozni veled ma. Ha ráérsz/jól érzed magad/szeretnél eljönni, én várni foglak. Kb.: 1 órakor a tengerparton? Én várni fogok rád! Kyle" Háromszor is átolvastam a rövid levelet. Az jutott először eszembe, hogy muszáj mennem.De egyedül meg félek vele lenni. Nem azért, mert nem bízok benne, csak még soha nem volt barátom és egy kicsit félek is. Meg kell kérnem Nancy-t, hogy kísérjen el, és persze maradjon is ott. Végig! Gyorsan átöltöztem, kimentem a szobából és lesiettem a recepcióra. Kijelentkeztem a kórházból, majd a legelső taxit megállítva beszálltam, megmondtam a címet és, hogy siessen. Fél óra múlva otthon is voltam.
-Hatalmas gond van! Rontottam be Nancy szobájába. Nem volt ott, így tovább kerestem. Nemsokára megtaláltam az udvaron Chris-el. Éppen valamin veszekedtek. Olyan viccesek amikor veszekednek. Mint egy idős házaspár. Óvatosan Chris háta mögé osontam. Ezt Nancy is észrevette és gúnyos mosolyra húzta a száját. Hirtelen ráugrottam a hátára és befogtam a szemét. Chris rögtön kalimpálni kezdett. Én meg Nancy pedig szakadtunk a röhögéstől. Pár perc múlva aztán leszálltam róla.
-Lenne egy fontos kérésem. Néztem jelentőségtudóan Nancy-re. -Van az a fiú aki megmentett. Randira hívott. Egyedül félek elmenni, így szeretném ha jönnél velem. Néztem rá bociszemekkel. Nagyot sóhajtott.
-Rendben. De egyedül meg tök ciki lenne menni. Fordult Chris felé.
-Miért is mennék veled?! Nevetett fel.
-Mert szépen nézek rád. Rebegtette meg a szempilláit.
-Szó sem lehet róla!
-Akkor  megmondom apáéknak, hogy nem tejesíted a munkádat. Fonta össze a karjait magam előtt Nancy. Átgondolta a dolgot, és szerintem rájött, hogy csapdában van.
-Rendben van! Adta meg magát. Nancy pedig tapsikolva ugrált.

*Már a parton/Nancy szemszöge*

Kyle-t még sehol sem láttuk, így addig egy kicsit megmártóztunk a tengerben. Mivel jó meleg volt (a Nap csak úgy égetett) napozni is simán lehetett. Erre a különleges alkalomra felvettem az új fürdőrucimat.Jessica hasonlóképp tett (Ő is vett egy új fürdőruhát). Nem kellett sokat várni, Kyle nemsokára megérkezett
-Sziasztok! Bocs, hogy késtem, de idő kellet, míg megvettem ezt! Vett elő egy csokor virágot és odaadta Jess-nek. Nem akartunk hinni a szemünknek. Persze Jess teljesen elpirult. Beszélgettünk egy kicsit, majd Jessica és Kyle úgy döntöttek, hogy kettesben szeretnének maradni.  Így elmentek fürödni (a tengerbe). Én meg ott maradtam Chris-el. Persze ebből semmi jó nem sült ki. 
-Meddig kell még itt dekkolnunk? Kezdett el nyafogni. 
-Míg össze nem jönnek. Adtam meg az ésszerű választ. 
-De még mindig nem értem, hogy minek kellek én ehhez?! Forgatta a szemeit.
-Mert nem akarok egyedül unatkozni. 
-Nem mintha, így nem unatkoznál?
-Egyáltalán nem. Sőt! Élvezem, hogy mit le nem szenvedsz. Húztam gúnyos mosolyra a szám.
-Nagyon vicces. Inkább menjünk, együnk egy fagyit ahelyett, hogy rajtam szórakozol. Állt fel és meg sem várva elindult. Nem tehettem mást, utánasiettem.

Miután megvettük a fagyit (egyet nekem és neki, meg persze Jess-nek és Kyle-nak) sétáltunk egy kicsit a parton. Mindenféléről kérdezgettem Őt, hogy jobban megismerjem. Ő is hasonlóképp tett. Már egy ideje sétáltunk, mert kaptam egy SMS-t Jess-től, hogy hol vagyunk. Visszaírtam, hogy nemsokára megyünk vissza.
-Indulnunk kéne vissza, mert Jess-ék keresnek. Álltam meg.
-Felőlem. Már úgy is kezdtem unatkozni.
-Mi az hogy unatkozol. Örülj neki, hogy beszélgethetsz velem. Háborodtam fel.
-Nem nagy szórakozás veled beszélgetni. Húzta gúnyos vigyorra a száját.
-Nem mintha veled jobb lenne. Hagytam faképnél. Egy darabig mögöttem sétált, majd megunta a némaságomat és gyorsabb tempóra váltott. Nemsokára be is ért. 
-Mit akarsz?! Kérdeztem lekezelően.
-Semmit. Miért? Kérdezte hasonló stílusban.
-Akkor jó! Ne is szólj hozzám. Kanyarodtam le az útról.
-Most meg hova mész? Állt meg.
-Mondtam, hogy ne szólj hozzám. Mentem tovább. 

*Chris szemszöge*

Nemsokára teljesen eltűnt. Gondoltam úgy is vissza fog jönni, mert arra nem tud lejutni a partra. De ilyen nem történt, csak egy sikítást hallottam. Tudtam, hogy Nancy az, mert hát ki más lehetne, ha nem Ő. Elkezdtem futni. Majdnem át is estem rajta, amikor odaértem mellé. Semmi olyasmit nem láttam rajta, ami bajra utal. Értetlenül néztem rá.

-Miért sikítottál? Kérdeztem meg végül.

-Semmi különös miatt. Csak meg akartam tudni, hogy ide rohannál e. Nevetett fel diadalmasan. Hitetlenkedve néztem rá. Ezt nem hiszem el! Milyen cseles egy csaj. Nem mondat semmit, csak elmosolyodtam.

-Miért mosolyogsz? Kérdezte kíváncsian.

-Semmi. Vonta meg a vállát. 

-Akkor jó! Menjünk vissza, mert már biztosan várnak minket. Fordult meg és hagyott faképnél ismét. Hitetlenkedve felnevettem, majd utána siettem.

Már a parton jártunk, amikor úgy döntöttem, hogy megviccelem egy kicsit.

*Nancy szemszöge*

Már a parton jártunk. Mivel előre siettem Chris mögöttem jött, de adott ki életjeleket. Megfordultam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy még mindig mögöttem van e. Igazam volt. Sehol nem találtam. Gondoltam, hogy nemsokára visszajön. Már két perce sétáltam egyedül, de még mindig nem jött vissza. Kezdtem egy kicsit pánikolni. Minél előbb Jess mellett akartam tudni magam, ezért szaporázni kezdtem a lépteimet. Ekkor gyors lépteket hallottam magam mögül. Féltem hátra pillantani, csak még gyorsabban kezdtem menni. A végén már futottam. Sajnos az idegen gyorsabb volt, így hamar beért. Hátulról felkapott és belerohant velem a vízbe. Prüszkölve jöttem fel a víz felszínére. Nemsokára Chris bukkant fel mellettem.

-Te szemét! Ordítottam rá.

-Most mér? Nem volt vicces? Röhögte el magát.

-Egyáltalán nem. Halálra ijedtem miattad. Vágtam be a durcit.

-Szerintem akkor is vicces volt. Nevetett továbbra is.

-Szerintem meg ez vicces. Nyomtam a fejét víz alá. Kiúsztam a partra és Jess és Kyle felé vettem az irányt. Duzzogva levágtam magam a törölközőre és durván elkezdtem magam törölni a törölközővel.

-A végén még a bőrödet is felszakítod, ha így folytatod. Fogta meg a kezem Jess

-Elegem van belőle. Mindig engem piszkál és azt hiszi, hogy vicces. Pedig nem az. Egyáltalán minek nekem Ő?! Fakadtam ki teljesen. Meg sem vártam a válaszukat, fogtam magam és elsiettem a legközelebbi telefonfülkéhez, ugyanis a telefonom teljesen átázott. Hívtam egy taxit, majd mikor megjött beszálltam és már ott sem voltam. Örültem, hogy nem kell a közelébe lennem. Ki nem állhatom!

Mikor hazaértem felviharzottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Nemsokára Wendy jött be és ült le mellém a földre.

-Minden rendben van....? Fordult felém kérdőn.

Meghoztam az új részt! Bocs, hogy sokáig kellett várnotok, de a másik blogomon is írom az új részt. Amilyen gyorsan csak tudom, azt befejezem és jövök a következővel. Addig is szép napot(okat)!!!:)

<3<3<3

Melanie