Már majdnem bent voltunk a házban mikor Chris maga felé fordított és megcsókolt. Elmosolyodtam közben és visszacsókoltam. Nem tudom meddig álltunk így, de megzavartak.:)
-Öhm...!!! Be kéne jönnötök, mert Jess elrontotta a TV-t. Áll az ajtóban Wendy. Azonnal szétváltunk és eléggé zavarba voltunk. Én még szerintem el is pirultam.
-Persze megyünk. Mondta teljesen higgadtan Chris. Megfogta a kezem és bementünk a házba. A hátamon éreztem Wendy tehetetlen és csodálkozó pillantásait. Nem így szándékoztam elmondani nekik, de remélem Jess-nek személyesen el tudom mondani. Mikor beértünk a nappaliba csak Jess lábait láttuk ugyanis a szekrény mögött voltak a vezetékek.
-Nem kell segítség? Kérdeztem a röhögéssel küszködve.
-Áúúú! Verte be a fejét mikor megpróbált kimászni a szekrény alól. -Az jól jönne. Simogatta a fejét miután nagy nehezen kimászott. Chris egy szempillantás alatt eltolta a szekrényt az útból és leült a "zsinórok" elé. Pár perc alatt simán szétszedte őket és állítása szerint jó helyre dugta be. Mi ezt azzal igazoltuk, hogy bekapcsoltuk a tévét ami működött.:) Jess boldogan ült le mellé és mi is követtük a példáját. Nem is nagyon érdekelte őket igazán, hogy élek vagy ilyesmi inkább valami harmincas éveiben járó színész kockás hasát stírölték aki éppen lányokat mentett meg egy cápa elől a filmben.:) Én meg nem akartam ezzel fárasztani őket, inkább csak elhitettem magammal, hogy érdekli Őket ez egészségem. Egy darabig bámultam magam elé és a fényes képernyőt vizslattam mikor valaki csöngetett. El nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az és mivel a többiek bele voltak merülve a film nézésébe nekem kellett kinyitnom az ajtót. Mielőtt még kinyitottam volna az ablakon keresztül megnéztem, hogy ki az. Jobb az elővigyázatosság! Szerencsémre csak Kyle volt az. Vigyorogva nyitottam ki Neki az ajtót, majd boldogan köszöntöttem.
-Szia! Hát Te?! Kérdeztem kíváncsian, de közben örültem neki, hogy láthatom és tudok valakivel kommunikálni.
-Szia! Csak erre jártam és gondoltam benézek. Nem zavarok? Kérdezte tök lazán, mintha ez mindennapi dolog lenne.
-Nem, nyugodtan gyere be. Invitáltam beljebb. -A többiek a nappaliban vannak és valami halálosan izgalma filmet néznek. Forgattam a szemeim.
-Értem. Nevette el magát. Bementünk a nappaliba ahol három zombi ült és üveges tekintettel nézte a fénylő és néha elsötétülő képernyőt. Élvezet volt Őket figyelni.
-Itt van Kyle. Mondom Kyle!! Mondtam már egy kicsit hangosabban, mert senki nem figyelt. Ekkor mindenki felénk fordult, Jessica meg felugrott a kanapéról és Kyle karjaiba futott. Köszönés kép meg is csókolták egymást. Hát igen! Ők voltak az elsők akik össze jöttek. Nagyon aranyos párt alkotnak. Igaz, hogy elég friss a kapcsolat, de úgy érzem egy örökkévalóságig fog tartani.:)
-Nancy hoznál még egy tál pattogatott kukoricát? Nyújtotta felém a tálat Chris.
-Hozok. Vettem el és bementem a konyhába. Míg a popcorn készült én a pultnak támaszkodtam és elmerültem a gondolataimba. Wedy zökkentett ki másodszorra is.:)))
-Figyu! Mióta...? Csak ennyit mondott, de ebből mindent értettem.
-Ma miután hazajöttem. El akartam mondani, csak nem volt rá megfelelő pillanat és még én.....! Magyarázkodtam feleslegesen.
-Hé! Nem kell magyarázkodni. Én megértelek és szerintem a többiek is meg fognak. És legfőképp örülök nektek és neked, hogy boldog vagy. Ölelt szorosan magához.
-Köszönöm. Súgtam oda neki. -Jess-nek nem gond, ha én mondom el.
-Ez csak természetes. Vont vállat és kiment a konyhából. Pár másodpercen belül Jess rohant be sikongatva és a nyakamba borult.
-Úúú!!! Úgy örülök nektek. Fojtogatott. Hitetlenül néztem magam elé, majd elordítottam magam.
-Wendy!!!! Ezért még számolunk! De egyáltalán nem voltam rá mérges, sőt még csak csalódott sem voltam. Inkább boldog.
Az este további része filmezéssel telt, majd úgy kettő körül Kyle hazament, mert ugye holnap suli.:) Mis is elmentünk aludni. Másnap reggel elég jól ébredtem fel -a szokásoshoz képes- és szerintem ezzel csak én voltam így, Ugyanis Jess egy hangos koppanással "ébredt" fel.:)
-Nee!!! Sikított Wendy, majd mint aki most jött a kádból tiszta vizes ruhával rohant át a folyosón. Utána nemsokára Chris jött röhögve. Gondoltam, hogy Ő volt az. A szüleink azzal is megbízták Őt, hogy soha nem késhetünk el a suliból. Persze Chris ezt be is tartja.
-Neked is jó reggelt! Mentem ki hozzá és megcsókoltam. -Ugye tudod, hogy egy életre megjegyzett magának. Néztem Wendy után.
-Gondoltam már rá, de majd megoldjuk valahogy. Vont vállat és eltűnt a konyhában. Ideje volt elkezdeni készülődni, mert tényleg el fogunk késni. Mint mindig most is a szekrényem előtt álltam és vártam a csodára.
-Jess! Kéne egy kis segítség!!!!! Kiabáltam le az emeletről.
-Megyek! Cammogott fel tök lassan, mint ha semmi dolga nem lenne. -Miben segíthetek? Kérdezte gúnyos mosollyal. Tudtam, hogy csak heccelni akar, de próbáltam nyugodt maradni és nem is figyelni rá. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy miben kérem a segítségét, majd együtt kiválasztottuk a megfelelő ruhát, mind nekem, mind neki.:)
Én így nézetem ki:
Jess így:
Wendy pedig így:
Nagy nehezen sikerült mindannyiunknak elkészülni így Chris is megnyugodott. A suli felé vezető út elég hangosan telt leszámítva Wendy csöndességét. Próbáltam rákérdezni, de még a saját hangomat sem hallottam. Így inkább nem kérdeztem semmit. A suli előtt könnyes búcsút vettem Chris-től és a nyüzsgő épület felé vettem az irányt a lányokkal együtt.Wendy még mindig szótlan volt és nm is nagyon figyelt a külvilágra. Simán neki ment volna pár gyereknek, ha Jess-el el nem húzzuk vagy esetleg toljuk Őt.Mielőtt viszont be érhettünk volna a suliba mégis sikerült valakinek nekimennie. Egy velünk egykorú -látásra- és elég helyes fiúnak. Mikor összeütköztek a fiú elnézést kért egy gyönyörű mosoly kíséretében, majd tovább ment, egészen be az épületbe. Wendy elég sokáig nem fogta fel, hogy mi történt így nekünk kellett Őt felvilágosítani. Sokáig tartott mire leesett neki a dolog és teljesen elpirult.
.jpg)
-Talán tetszik neked? Bökte oldalba ikertestvére.
-Mi? Nem! Ocsúdott fel a bambulásból.
-Persze! Hagyta rá a dolgot Jess és elsietett Kyle-hoz. A szokásos csókjukkal köszöntötték egymást -nem zavartatták magukat- ,majd eltűntek a tömegben. Én ott maradtam kettesben Wendy-vel. Itt volt az alkalom, hogy rákérdezzek az előbbiekre.
-Wendy. Minden rendben? Néztem mélyen a szemébe. Először tétovázott, majd megrázta a fejét.
-Nem! Semmi sincs rendben! Én nem tudom, hogy mit tegyek. Teljesen össze vagyok zavarodva! Tört ki belőle egyszerre. Annyira sajnálom Őt! Megfogtam a kezét és szorosan magamhoz öleltem és a fejét simogattam. Aki eljött mellettünk az ezer százalék, hogy megbámult. Én meg jobbnak láttam, ha bemegyünk a suliba és megcélozzuk a mosdót. Elég sok időt töltöttünk ott, még csengetés után is ott maradtunk egy jó tíz percig. Már az sem számított, ha elkésünk. Wendy meg mindent elmondott az érzéseiről és gondjáról. Elmondta, hogy tetszik neki valaki, de az a fiú elég közömbös vele -meg mindenkivel- és állandóan csak magával van elfoglalva. Én mondtam volna Wendy-nek, hogy ilyennel nem is próbálkoznék, de nem akartam még jobban elkeseríteni Őt.
-Figyelj! Most szedd össze magad és menjünk be órára, mert már így is nagy bajban vagyunk. Simogattam meg a karját. Erőtlenül bólintott egyet és próbálta egy kis -elég sok- korrektorral eltüntetni a karikákat a szem alatt. Nagyjából sikerült is neki.
-Még valami! Ha szeretnéd beszélek azzal a fiúval. Mosolyodtam el.
-Megtennéd nekem? Csillant fel a szeme.
-Hát persze! De most futás órára! Indultam meg az egyik irányba, Wendy pedig a másikba.
Órák után -az elkésett órán legalább negyed óráig engem szapult a tanár:)- gyorsan megkerestem Wendy-t és megtudakoltam ki is az a srác.
-Ő lenne az. Mutatott egy elég helyes srácra akit egyből felismertem. Wendy jó magasra rakta a mércét az biztos. Nem egy könnyű eset az a gyerek, de mivel egyszerre járunk zene órára, előtte lesz alkalmam vele beszélni. Elköszöntem Wendy-től és siettem, mert nem akartam újra lekésni egy óráról. Most szerencsémre legalább húsz perccel előbb érkeztem így még beszélni is volt időm vele. Mikor megláttam, hogy bejön a terembe azonnal megrohamoztam Őt. Egy kicsit megijedt -nem csodálom-, majd kérdőn nézett rám.
-Szia! Én Nancy vagyok. Wendy testvére. Tudunk most beszélni egy kicsit? Kérdetem reménykedve.
-Felőlem. Vont vállat. Hát ez nem volt elég meggyőző. Na mindegy!
-Ha lehet akkor négy szem közt. Néztem körbe a minket figyelő társaságon.
-Megértelek. Sóhajtott egy nagyot. Egy kicsit sajnálom és meg is értem Őt. Nem könnyű mindig a középpontban leni. Ezt már én is tapasztaltam.:( Kimentünk a folyosóra és mély lélegzetet vettem.
-Nem akarok nevet mondani, mert megkértek rá, hogy ne, de van egy lány akinek már nagyon régóta tetszel csak nem meri neked megmondani. Arra kíváncsi, hogy Te most gondolsz e úgy valakire. Egy kicsit hezitált, majd elkezdte volna mondani, de ekkor megjelent a tanár a semmiből. Tök jó! Mindig a legfontosabb pillanatokkor jön be valaki a képbe és rontja el a nagy pillanatot. Na mindegy! Bementünk a tanár előtt a terembe és a két legtávolibb helyre ültünk le. Csak annyi volt a gond, hogy óra után nem jó ha beszélünk, mert akkor neki már el kell mennie. Ezért intézkedni kezdtem. Kitéptem egy lapot a füzetemből és szélsebesen írni kezdtem. Hogy mit...? Hát amit nem tudtunk megbeszélni. Miután betelt egy oldal -szó szerint- elkezdtem pisszegni az egyik fiúnak aki mellettem ült. Ő elvette, majd az egész padsoron végig ment a lap, egészen Matt-ig. Mikor megkapta érdeklődve nézett körbe, hogy kitől kapta. Mikor meglátta a mosolygós fejem Ő is elmosolyodott és elolvasta a kis monológomat. Mikor végre a végére jutott felnézett a lapból és a tekintetemet kereste. Mikor felnéztem a lapból Matt vigyorgó fejét pillantottam meg. Tudtam, hogy tudja, hogy kiről írtam neki és csak egy kicsit bólintott. Eltátogtam neki, hogy akkor most igen vagy nem, mikor a tanár abbahagyta a magyarázást és felénk fordult. Mielőtt még bármit is tudtunk volna mondani elkezdett üvöltözni és mind a kettőnket melegebb vidékékre küldött. Kedves tőle. Mi meg a röhögés szélén állva kisomfordáltunk a teremből. Épp hogy becsukta Matt az ajtót kiszakadt belőlem a röhögés.
-Cstt!!! Még a végén kijön és ránk támad. Fogta be a szám Matt.
-Rendben! Bólogattam hevesen és elmosolyodtam....:)
Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és nemsokára jövök egy újjal;) Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam egy ideje, de csak most volt időm.:/ Na nem is szeretnék tovább beszélni erről. :) Próbálok sietni és minél hamarabb hozni az új részt!!!!
Pusszancs:
-Nem kell segítség? Kérdeztem a röhögéssel küszködve.
-Áúúú! Verte be a fejét mikor megpróbált kimászni a szekrény alól. -Az jól jönne. Simogatta a fejét miután nagy nehezen kimászott. Chris egy szempillantás alatt eltolta a szekrényt az útból és leült a "zsinórok" elé. Pár perc alatt simán szétszedte őket és állítása szerint jó helyre dugta be. Mi ezt azzal igazoltuk, hogy bekapcsoltuk a tévét ami működött.:) Jess boldogan ült le mellé és mi is követtük a példáját. Nem is nagyon érdekelte őket igazán, hogy élek vagy ilyesmi inkább valami harmincas éveiben járó színész kockás hasát stírölték aki éppen lányokat mentett meg egy cápa elől a filmben.:) Én meg nem akartam ezzel fárasztani őket, inkább csak elhitettem magammal, hogy érdekli Őket ez egészségem. Egy darabig bámultam magam elé és a fényes képernyőt vizslattam mikor valaki csöngetett. El nem tudtam képzelni, hogy ki lehet az és mivel a többiek bele voltak merülve a film nézésébe nekem kellett kinyitnom az ajtót. Mielőtt még kinyitottam volna az ablakon keresztül megnéztem, hogy ki az. Jobb az elővigyázatosság! Szerencsémre csak Kyle volt az. Vigyorogva nyitottam ki Neki az ajtót, majd boldogan köszöntöttem.
-Szia! Hát Te?! Kérdeztem kíváncsian, de közben örültem neki, hogy láthatom és tudok valakivel kommunikálni.
-Szia! Csak erre jártam és gondoltam benézek. Nem zavarok? Kérdezte tök lazán, mintha ez mindennapi dolog lenne.
-Nem, nyugodtan gyere be. Invitáltam beljebb. -A többiek a nappaliban vannak és valami halálosan izgalma filmet néznek. Forgattam a szemeim.
-Értem. Nevette el magát. Bementünk a nappaliba ahol három zombi ült és üveges tekintettel nézte a fénylő és néha elsötétülő képernyőt. Élvezet volt Őket figyelni.
-Itt van Kyle. Mondom Kyle!! Mondtam már egy kicsit hangosabban, mert senki nem figyelt. Ekkor mindenki felénk fordult, Jessica meg felugrott a kanapéról és Kyle karjaiba futott. Köszönés kép meg is csókolták egymást. Hát igen! Ők voltak az elsők akik össze jöttek. Nagyon aranyos párt alkotnak. Igaz, hogy elég friss a kapcsolat, de úgy érzem egy örökkévalóságig fog tartani.:)
-Nancy hoznál még egy tál pattogatott kukoricát? Nyújtotta felém a tálat Chris.
-Hozok. Vettem el és bementem a konyhába. Míg a popcorn készült én a pultnak támaszkodtam és elmerültem a gondolataimba. Wedy zökkentett ki másodszorra is.:)))
-Figyu! Mióta...? Csak ennyit mondott, de ebből mindent értettem.
-Ma miután hazajöttem. El akartam mondani, csak nem volt rá megfelelő pillanat és még én.....! Magyarázkodtam feleslegesen.
-Hé! Nem kell magyarázkodni. Én megértelek és szerintem a többiek is meg fognak. És legfőképp örülök nektek és neked, hogy boldog vagy. Ölelt szorosan magához.
-Köszönöm. Súgtam oda neki. -Jess-nek nem gond, ha én mondom el.
-Ez csak természetes. Vont vállat és kiment a konyhából. Pár másodpercen belül Jess rohant be sikongatva és a nyakamba borult.
-Úúú!!! Úgy örülök nektek. Fojtogatott. Hitetlenül néztem magam elé, majd elordítottam magam.
-Wendy!!!! Ezért még számolunk! De egyáltalán nem voltam rá mérges, sőt még csak csalódott sem voltam. Inkább boldog.
Az este további része filmezéssel telt, majd úgy kettő körül Kyle hazament, mert ugye holnap suli.:) Mis is elmentünk aludni. Másnap reggel elég jól ébredtem fel -a szokásoshoz képes- és szerintem ezzel csak én voltam így, Ugyanis Jess egy hangos koppanással "ébredt" fel.:)
-Nee!!! Sikított Wendy, majd mint aki most jött a kádból tiszta vizes ruhával rohant át a folyosón. Utána nemsokára Chris jött röhögve. Gondoltam, hogy Ő volt az. A szüleink azzal is megbízták Őt, hogy soha nem késhetünk el a suliból. Persze Chris ezt be is tartja.
-Neked is jó reggelt! Mentem ki hozzá és megcsókoltam. -Ugye tudod, hogy egy életre megjegyzett magának. Néztem Wendy után.
-Gondoltam már rá, de majd megoldjuk valahogy. Vont vállat és eltűnt a konyhában. Ideje volt elkezdeni készülődni, mert tényleg el fogunk késni. Mint mindig most is a szekrényem előtt álltam és vártam a csodára.
-Jess! Kéne egy kis segítség!!!!! Kiabáltam le az emeletről.
-Megyek! Cammogott fel tök lassan, mint ha semmi dolga nem lenne. -Miben segíthetek? Kérdezte gúnyos mosollyal. Tudtam, hogy csak heccelni akar, de próbáltam nyugodt maradni és nem is figyelni rá. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, hogy miben kérem a segítségét, majd együtt kiválasztottuk a megfelelő ruhát, mind nekem, mind neki.:)
Én így nézetem ki:
-Talán tetszik neked? Bökte oldalba ikertestvére.-Mi? Nem! Ocsúdott fel a bambulásból.
-Persze! Hagyta rá a dolgot Jess és elsietett Kyle-hoz. A szokásos csókjukkal köszöntötték egymást -nem zavartatták magukat- ,majd eltűntek a tömegben. Én ott maradtam kettesben Wendy-vel. Itt volt az alkalom, hogy rákérdezzek az előbbiekre.
-Wendy. Minden rendben? Néztem mélyen a szemébe. Először tétovázott, majd megrázta a fejét.
-Nem! Semmi sincs rendben! Én nem tudom, hogy mit tegyek. Teljesen össze vagyok zavarodva! Tört ki belőle egyszerre. Annyira sajnálom Őt! Megfogtam a kezét és szorosan magamhoz öleltem és a fejét simogattam. Aki eljött mellettünk az ezer százalék, hogy megbámult. Én meg jobbnak láttam, ha bemegyünk a suliba és megcélozzuk a mosdót. Elég sok időt töltöttünk ott, még csengetés után is ott maradtunk egy jó tíz percig. Már az sem számított, ha elkésünk. Wendy meg mindent elmondott az érzéseiről és gondjáról. Elmondta, hogy tetszik neki valaki, de az a fiú elég közömbös vele -meg mindenkivel- és állandóan csak magával van elfoglalva. Én mondtam volna Wendy-nek, hogy ilyennel nem is próbálkoznék, de nem akartam még jobban elkeseríteni Őt.
-Figyelj! Most szedd össze magad és menjünk be órára, mert már így is nagy bajban vagyunk. Simogattam meg a karját. Erőtlenül bólintott egyet és próbálta egy kis -elég sok- korrektorral eltüntetni a karikákat a szem alatt. Nagyjából sikerült is neki.
-Még valami! Ha szeretnéd beszélek azzal a fiúval. Mosolyodtam el.
-Megtennéd nekem? Csillant fel a szeme.
-Hát persze! De most futás órára! Indultam meg az egyik irányba, Wendy pedig a másikba.
Órák után -az elkésett órán legalább negyed óráig engem szapult a tanár:)- gyorsan megkerestem Wendy-t és megtudakoltam ki is az a srác.
-Ő lenne az. Mutatott egy elég helyes srácra akit egyből felismertem. Wendy jó magasra rakta a mércét az biztos. Nem egy könnyű eset az a gyerek, de mivel egyszerre járunk zene órára, előtte lesz alkalmam vele beszélni. Elköszöntem Wendy-től és siettem, mert nem akartam újra lekésni egy óráról. Most szerencsémre legalább húsz perccel előbb érkeztem így még beszélni is volt időm vele. Mikor megláttam, hogy bejön a terembe azonnal megrohamoztam Őt. Egy kicsit megijedt -nem csodálom-, majd kérdőn nézett rám.
-Szia! Én Nancy vagyok. Wendy testvére. Tudunk most beszélni egy kicsit? Kérdetem reménykedve.
-Felőlem. Vont vállat. Hát ez nem volt elég meggyőző. Na mindegy!
-Ha lehet akkor négy szem közt. Néztem körbe a minket figyelő társaságon.
-Megértelek. Sóhajtott egy nagyot. Egy kicsit sajnálom és meg is értem Őt. Nem könnyű mindig a középpontban leni. Ezt már én is tapasztaltam.:( Kimentünk a folyosóra és mély lélegzetet vettem.
-Nem akarok nevet mondani, mert megkértek rá, hogy ne, de van egy lány akinek már nagyon régóta tetszel csak nem meri neked megmondani. Arra kíváncsi, hogy Te most gondolsz e úgy valakire. Egy kicsit hezitált, majd elkezdte volna mondani, de ekkor megjelent a tanár a semmiből. Tök jó! Mindig a legfontosabb pillanatokkor jön be valaki a képbe és rontja el a nagy pillanatot. Na mindegy! Bementünk a tanár előtt a terembe és a két legtávolibb helyre ültünk le. Csak annyi volt a gond, hogy óra után nem jó ha beszélünk, mert akkor neki már el kell mennie. Ezért intézkedni kezdtem. Kitéptem egy lapot a füzetemből és szélsebesen írni kezdtem. Hogy mit...? Hát amit nem tudtunk megbeszélni. Miután betelt egy oldal -szó szerint- elkezdtem pisszegni az egyik fiúnak aki mellettem ült. Ő elvette, majd az egész padsoron végig ment a lap, egészen Matt-ig. Mikor megkapta érdeklődve nézett körbe, hogy kitől kapta. Mikor meglátta a mosolygós fejem Ő is elmosolyodott és elolvasta a kis monológomat. Mikor végre a végére jutott felnézett a lapból és a tekintetemet kereste. Mikor felnéztem a lapból Matt vigyorgó fejét pillantottam meg. Tudtam, hogy tudja, hogy kiről írtam neki és csak egy kicsit bólintott. Eltátogtam neki, hogy akkor most igen vagy nem, mikor a tanár abbahagyta a magyarázást és felénk fordult. Mielőtt még bármit is tudtunk volna mondani elkezdett üvöltözni és mind a kettőnket melegebb vidékékre küldött. Kedves tőle. Mi meg a röhögés szélén állva kisomfordáltunk a teremből. Épp hogy becsukta Matt az ajtót kiszakadt belőlem a röhögés.
-Cstt!!! Még a végén kijön és ránk támad. Fogta be a szám Matt.
-Rendben! Bólogattam hevesen és elmosolyodtam....:)
Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és nemsokára jövök egy újjal;) Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam egy ideje, de csak most volt időm.:/ Na nem is szeretnék tovább beszélni erről. :) Próbálok sietni és minél hamarabb hozni az új részt!!!!
Pusszancs:
Melanie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése