4. rész: Az álombeli fiú

Beszálltunk a kocsiba, majd elhajtottunk a suli elől. Mikor kikanyarodtunk a saroknál egy ismerős arcot véltem felfedezni. Még utána is néztem. Nem tudom, hogy honnan, de tuti, hogy ismerem. Mikor hazaértünk felmentem a szobámba és videohívást indítottam a szüleimmel, ugyanis ők a nap folyamán Amerikába repültek valamilyen ügy kapcsán. Holnap még nem megyünk suliba, így van elég időnk bepakolni, mindent elcsomagolni. Még éjfélkor is a dobozok leragasztásával bíbelődtem. Úgy három körül aztán sikerült elaludnom. Másnap reggel elég nyűgösen keltem fel. Mikor ki akartam menni a fürdőszobába átestem pár dobozon. Teljesen kiment a fejemből, hogy azok ott vannak. 

Sikerült feltápászkodnom, majd kómásan megtalálni a fürdőszoba ajtaját.  Pechemre valaki már birtokba vette, így felesleges volt a sok erőfeszítésem. Türelmetlenül dörömböltem az ajtón, majd pár perc után meguntam és leültem, nekidőlve az ajtónak a földre. Tíz perc múlva valaki kinyitotta az ajtót, én meg bezuhantam. Ijedtében felsikított Jess, majd megpróbált felébreszteni. Kis pofozkodás után fel is keltem.
-Már szabad a fürdő?! Néztem rá álmosan és kérdőn.
-Aha! Hitetlenkedett.Bambán besétáltam, majd magamra zártam az ajtót. Megengedtem a forró vizet a kádba, én addig próbáltam felkelni. Mikor már megtelt a kád levetkőztem é beleültem. Felhangosítottam a zenét és énekelve fürödtem meg. Valaki már nagyon szeretett volna bejutni ide, így igyekezni kezdtem. Felvettem a ruhámat. Összefogtam a hajam, majd óvatosan kinyitottam az ajtót. Wendy morcos fejével találtam szemben magam. Elnézést kértem, majd beengedtem az ajtón. Lementem a konyhába bekapni pár falatot. Jess az asztalnál ült és valamit nagyon nézett a gépén. Próbáltam leskelődni, de nem engedte.
-Na! Had nézzem meg. Néztem rá kutyusszemekkel.Csak sóhajtott. Odafurakodtam mellé, majd gyors tempóban olvasni kezdtem.Az új iskolánkról olvastunk cikkeket. Azt is megtudtuk, hogy az előző igazgatót valami balhé miatt lecsukatták. Mikor elolvastuk egymásra néztünk. Mind a kettőnknek teljesen ledöbbent volt a tekintete.
-Szellemet láttatok? Ért le a fürdésből Wendy. Megráztuk a fejünket, majd a gép felé mutattunk. Ő is elolvasta a cikket, majd felnevetett. -Ezért vagytok annyira ki?! Fogta a hasát a röhögéstől. Mondhatom nagyon vicces. Még az is lehet, hogy gyilkosság miatt csukták be. Még a gondolattól is kirázott a hideg.
Sietnünk kellet, mert a költöztetők megérkeztek. Nekünk addig el kellett mennünk az iskolába, ameddig Ők átviszik a cuccainkat Barcelona-ba. Szerencsére Wendy és Jess is fel voltak már öltözve, így indulhattunk is.
Mivel Jess-nek megvan már a jogosítványa, így nem kellett taxival menünk. Az utat végi az álmom elemzésével töltöttük. Újra és újra ugyan arról a fiúról álmodtam. Már elég ijesztő. Ők erre csak azt mondták, hogy lehet, hogy fogok élőben találkozni vele, és Ő lesz az igazi. Én nem szóltam semmi, csak gondolkoztam a dogon. Mikor a suli elé értünk leparkoltunk és a bejárat felé tartottunk, mikor a semmiből előbukkant egy gördeszkás srác és felénk száguldott. Az volt a probléma, hogy későn vett minket észre, és nem volt időnk kitérni az útjából. Amilyen erősen csak tudott lefékezett, majd leugrott a deszkáról. Egy kicsit ugyan meglökött, de nagyobb kárt nem tett benne.
-Bocs! Nem szándékos volt. Jól vagy? Nézett le rám. Ugyanis én a földön ültem. -Gyere, had segítek! Nyújtotta oda a kezét. Mikor felnéztem rá teljesen leblokkoltam. Nem akartam bunkónak tűnni, így hagytam, hogy segítsen felállnom. Mikor megbizonyosodott róla, hogy jól vagyok felvette a táskáját és elment. A lányok rögtön odajöttek hozzám. Én még mindig a fiú után bambultam. Miközben bementünk az épületbe elmondtam nekik, hogy ez volt az a fiú akivel álmodtam. Nem hittek a fülüknek.
És újra pechünk volt. Vajon kivel futottunk össze a folyosón?! Hát azzal a négy elviselhetetlen, idegesítő libával. Hurrá! Hatalma mosollyal a fejünkön masíroztunk el mellettük, de a "fő" csaj megragadta a kezem és visszahúzott. Szemtől szemben álltunk egymás előtt. Egy darabig így álltunk, majd elsétált mellettem és Wendy előtt megállva leöntötte Őt egy pohár üdítővel.Meghökkenve néztük a jelenetet, majd mikor otthagytak minket megkerestük a legközelebbi mosdót. 

*A mosdóban*

-Ezt nem hiszem el! Ez így soha nem fog kijönniii! Csapkodott össze vissza Wendy.

-De ha így rángatózol esélye sem lesz kijönni. Próbáltam felitatni a foltot. 

-Miért gonosz ez a csaj? Ha tudná, hogy kik vagyunk 1000%, hogy nem viselkedne így velünk. Gondolkozott hangosan Jess.

-Ez még csak az eszedbe se jusson! Förmedtünk rá egyszerre Wendy-vel. 

-Oké, oké! Csak egy ötlet volt.

-Egy nagyon rossz ötlet. Helyeseltem. Nagy nehezen sikerült nagyjából eltüntetni a foltot. Hangos csengetésre lettünk figyelmesek. Tuti, hogy nem óra előtti csengetés volt. Ez egészen más volt. Nemsokára hangos sikításokat hallottunk, majd füstöt kezdtünk érezni. TŰZ VAN! Egymásra néztünk, majd megrohamoztuk a kijáratot. Útközben egy aggódó édesanya mellett mentünk el. Már kint voltunk az udvaron. Már az egész suli kint várakozott, de az anyuka csak be akart jutni az épületbe. Ekkor Jess megindult a lángoló épület felé. A tanárok nem akarták beengedni, de Ő két tanár között átpréselte magát és bejutott.

-JESS!!!!! Futottunk utána, de hiába. Minket sikerült nekik megállítaniuk. Ezt nem hiszem el! Ez a csaj teljesen megőrült? Bele se merek gondolni, hogy mi fog bent történni vele. Egyáltalán minek ment be?!

*Jessica szemszöge*

Az épületben alig láttam valamit a rengeteg füsttől. Befogtam az orrom, hogy ne kapjak füstmérgezést. Elkezdtem szólongatni a gyereket, aki miatt a nő aggódott. Ugyan a nevét nem tudtam, de azért mindent megpróbáltam. Nemsokára egy kisgyerek hangját véltem felfedezni. Egyre közelebbről és közelebbről. Pár másodpercen belül a gyereket is megtaláltam. Odafutottam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

-Semmi baj nem lesz! Súgtam oda neki vigasztalás kép. Nem tudtam, hogy mit tehetnék. Kimenni az épületből esélytelennek bizonyult. Már csak a szerencsében bízhattunk. Egy idő után már teljesen lángolt (nem szó szerint!) az egész testem. Próbáltam minél jobban a gyereket védeni az égési sérülések ellen. Pár percen belül, már teljesen kómás állapotban voltam. Már csak annyira emlékszem, hogy egy fiú felkap a gyerekkel együtt és kirohan velünk a lángoló épültből. Hallottam a lányok hisztérikusan mondogatták a nevem, de én nem tudtam válaszolni nekik. Ezután minden elsötétült.

-Jess, Jess! Ébren vagy? Szólongatott egy ismerős hang. Kinyitottam a szemem és egy teljesen fehér szobában találtam magam. Felkeltem az ágyból, majd próbáltam kinyitni a szoba ajtaját, de be volt zárva. Ekkor a falak kezdtek összezsugorodni. Bepánikoltam és ordibálni kezdtem, hogy eresszenek ki. Senki nem hallott meg. 

Felébredtem és egy csomó arcot vettem észre magam körül. Mindegyik kíváncsi és aggódó volt. Azt a fiút kezdtem el keresni, aki megmentett, de sehol sem találtam. 

-Minden rendben van? Megmentette a kisfiam életét. Hajolt oda hozzám a kisgyerek anyja. Elmosolyodtam, majd megpróbáltam felülni. Az iskola udvarán voltam, egy padon. A kezem tele volt égési sérüléssel, a ruhámról már nem is beszélve.:( Próbáltam a lábamra állni, de ekkor mintha nem is lenne lában, a földre rogytam. Szerencsémre az a bizonyos fiú elkapott, mielőtt beverem a fejem...!!!

Meghoztam az új részt! Remélem, hogy tetszik és sikerült érdekesre megírnom. Megpróbálok minél előbb egy új résszel jönni. Addig is várjatok türelemmel!!!;) :)

<3<3<3

Melanie