6. rész: Bocsánat

-Minden rendben van....? Fordult felém kérdőn.

-Nem! Semmi sincs rendben! Bőgtem el magam.

-Minden rendben less, csak ne sírj! Ölelt magához

-De ki nem állhatooom! Bőgtem tovább. Még egy kicsit beszélgettünk, majd abba kellett hagynunk, mert megérkeztek a többiek is.Gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd bezárkóztam a szobámba. Később nem nagyon hallottam mozgást, így óvatosan a lépcsőfordulóba merészkedtem. Nem akartam hallgatózni, de hallottam, hogy Chris valakivel telefonál. Akaratom ellenére is hallgatózni kezdtem. Valamilyen megállapodásról és cselről beszéltek. Nem értettem, ezért tovább sunnyogtam a szobája ajtajában. Miután abbahagyta a beszélgetést felírt valamit egy cetlire, de valami miatt meggondolta magát és összegyűrte. Csodálkoztam és, hogy jobban lássak előrébb hajoltam a kelleténél és előre estem. Pechemre ezt észrevette és elindult az ajtó felé. Amilyen gyorsan csak tudtam visszarohantam a szobámba. Leültem a fotelembe és a kezembe vettem egy könyvet. Chris abban a pillanatban nyitott be.
-Te meg mit csinálsz? Kérdezte nem túl hitelesen.
-Semmi közöd hozzá! Vágtam vissza, majd az ajtó felé mutattam. Vette a lapot, majd szemét forgatva távozott. Nagyot sóhajtottam, majd mikor meggyőződtem arról, hogy elment (hallottam a kocsi hangját) kimerészkedtem a szobámból.Végigrohantam a folyosón (újra!), majd benyitottam Chris ideiglenes szobájába. Körülnéztem, de nem találtam semmi furcsát, de.... Ekkor megpillantottam egy összegyűrt papírgalacsint a szőnyegen. Lehajoltam, hogy elérjem, majd a döbbenettől le is ültem a földre. Csak egy szó volt a papíron, de az elég sokat jelentett nekem. Először nem is akartam elhinni. De muszáj volt, mert a két szememmel láttam.Miután felocsúdtam a döbbenetből felkászálódtam a földről, majd lesiettem a konyhába. Ma fogjuk az utolsó adag bútort átszállítani Barcelona-ba, ezért sietnem kellett. Bekaptam valamit, majd a gardróbom felé vettem az irányt. Nem akartam csinibaba ruhát, mert abba nem túl ésszerű pakolászni. Így maradtam a lazább stílusnál. Hamar rábukkantam a megfelelő darabra. Összepakoltam a fontos cuccaim, majd a kocsi felé vettem az irányt. Jess és Wendy már ott vártak rám.
-Bocs, hogy késtem, de volt egy fontos elintéznivalóm. Pattantam be hátra.
-Semmi gond, mi is csak most szálltunk be. Indította be a kocsit Jess. Igen, Jess már lassan egy éve tud vezetni, csak úgy, mint én. Az utat végig beszélgetéssel töltöttük. Mikor megérkeztünk izgatottan mentünk be az új házunkba, mert még bútorokkal nem nagyon láttuk. Ahogy benyitottam le is fagytunk az ajtóban. Nem hittem volna, hogy ilyen jól meg tudják majd csinálni. Sokkal jobb, mint a londoni házunk volt.
Azonnal megrohamoztuk a saját szobánkat. Mindenki elkezdte kipakolni a cuccait, majd elkezdtük a saját ízlésünk szerint berendezni a birodalmunkat. Hamar meg is voltunk ezzel. Mivel ma vagyunk először itt egész nap, ezért kell tartanunk egy házavató bulit. Díszek ugye még nincsenek, így megbíztuk Jess-t, hogy menjen el bevásárolni. Nagy nehezen el is indult.

*Jess szemszöge*

Nagy nehezen rávettek, hogy én vásároljak be, de mivel még nem ismerem a várost, elég nehéz lesz  eligazodnom. Meg hát cipekedni sincs kedvem, de mivel ilyen nagylelkű vagyok megteszem amire kérnek.:) 

"Pár perccel később": Leparkoltam egy ingyenes helyem, majd a belváros felé vettem az irányt. A tömegben elég nehéz volt közlekedni, díszletboltot keresni meg annál inkább. Már azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Így nehéz lesz hazajutnom. Elővettem a telefonomat, hogy segítséget kérjek a lányoktól, de ekkor valaki kiverte a kezemből a telefont. Hát ez remek! Megpróbáltam felvenni a földről, de ekkor a gyalogosok továbbrúgták. Már majdnem négykézláb mentem a földön mikor egy idegen felém nyújtotta a telefonom. Hálásan felnéztem rá, majd nem akartam hinni a szememnek. Kyle-al találtam szembe magam. Elvettem a telefont, majd köszönetképp megöleltem.

-Szia! Hogy hogy itt vagy? Kérdeztem boldogan. Mert hát boldog voltam, hogy találkoztam egy "ismerőssel".
-Gondoltam nem árt egy kis friss levegő. És mikor megláttalak  örültem, hogy eljöttem sétálni. Vagyis gördeszkázni. Mutatott a föld felé.
-Értem! Lenne egy kérésem. Házavató bulit fogunk tartani és hát nem tudom, hogy hol lehetne kellékeket venni. Tudsz ebben segíteni?
-Hát persze. Gyere! Indult el, utat vágva a tömegen. Én meg boldogan mentem utána.
Egy és fél óra múlva három teli szatyorral jöttünk ki az üzletből. Mindent megtaláltunk amire szükségünk volt. 
-Még egyszer köszönöm, hogy segítettél. Pusziltam meg az arcát.
-Ez csak természetes. Mosolyodott el, majd viszonozta a puszit. Kéz a kézben mentünk egészen a házunkig. Ott elbúcsúztunk egymástól, majd megígérte, hogy egyszer meg fog tanítani gördeszkázni.:) Boldogan mentem be, majd pakoltam ki mindent a nappaliban. Pár percen belül mozdulni sem lehetett ott.
Délre végeztünk a díszítéssel.
-Ez nagyon jól néz ki! Dőlt ki Wendy.
-Szerintem is. Terült el a kanapén Nancy. Én meg ráfeküdtem Mivel kicsi volt a rakás, így Wendy ránk vetette magát. Sikongatva borultunk le a szőnyegre. Nem bírtunk felkelni a röhögéstől. Nagy nehezen aztán sikerült felkelnünk.

Nancy feladata volt a kaja előteremtése. Meglepődtem, hogy milyen jól sikerült neki. Valamiért a japán ételek mellett döntött, de mind a hárman szeretjük, így nem akadály az elfogyasztása.
Wendy feladat pedig a program megszervezése volt. Így hát este filmezni, üvegezni és beszélgetni fogunk. De szerintem a filmnézés közben a popcorn-t szét fogjuk dobálni és párnacsata is lesz.:) De hát ilyen egy jó lánybuli.
Megkértük Chris-t, hogy valahol máshol töltse az éjszakát. Nem kellett neki kétszer mondani, már el is tűnt. Mind a hárman gyorsan átvettük a pizsinket, majd befészkeltük magunkat a kanapéra. Szorosan, de elfértünk. Wendy valami horror-t választott, így muszáj volt azt nézni, mert a többi DVD-nk valahol a dobozokban vannak amiket még nem pakoltunk ki. Egy kicsit féltünk, de szórakoztató volt mindig megijedni.:) A film végénél aztán elkezdtük az üvegezést. Minden témát érintett és szétröhögtük magunkat. Voltak komoly, de voltak vicces kérdések és feladatok. A buli végén a párnacsatára is sor került. Nagyon jól éreztük magunkat, csak egy bökkenő volt. Hogy holnap van az első tanítási napunk az új sulinkban. Erre nem is gondoltunk. Elég macera és gond lesz holnap hatkor felkelni ilyen este után. Legközelebb, majd előbb gondolkodunk aztán cselekszünk. De azért nem bántuk meg a mai napot.:)


Meghoztam az új részt!!! Remélem, hogy tetszik.:):P Nemsokára hozom az új részt, de előbb a másik blogomra írom meg az újat. De sietek!;););)
<3<3<3

Melanie