8. rész: Ismerkedés /egy kicsit jobban/

Mikor felébredtem egy furcsa látvány fogadott......!!!:/

Annyira megijedtem, hogy leestem a kanapéról. 

-Te jó ég! Mit csinálsz itt?! Kérdeztem mérgesen miközben a fejemet fogtam. Szerencsére nem volt rajta pukli. Felálltam és összehúzott szemekkel néztem rá. 

-Semmit! Csak nem szeretném, ha idegenekkel randiznál. Mondta Chris karba tett kezekkel.Tágra nyílt szemekkel meredtem rá. 

-Hogy mi?! Kivel fogok randizni? Ezt a hülyeséget meg honnan vetted? Ültem le a döbbenettől. 

-Nekem ne hazudj! Nemrég járt itt egy srác és azt kérdezte, hogy itthon vagy-e. Mondtam, hogy igen, de éppen alszol. Ő meg mondta, hogy akkor adjam át Neked azt az üzenetet, hogy szeretne veled találkozni, ha lehet még ma, mert szeretne jobban megismerni és még valami bocsánatkérésről beszélt, de azt nem teljesen értettem. Mondta el egy szuszra Chris. Rögtön tudtam, hogy kiről beszél és örültem is neki, hogy elhívott, hogy találkozzunk valahol. Kihúztam magam ás gúnyos vigyorra húztam a szám.

-Akkor sietnem kell. Nem szeretnék elkésni. Álltam fel és mosolyogtam rá. 

-És mégis ki ez a gyerek? Kérdezte kíváncsian és egy kicsit félve. 

-Az egyik osztálytársam, Ryan. Mondtam, megfordultam és felsiettem a birodalmamba. Láttam a tükrömre kiragasztva egy cetlit. Gyorsan leszakítottam és szélsebesen olvasni kezdtem. 

"Szia Nancy! Nem akarok tolakodó lenni, de szeretnék veled találkozni. Ha ráérsz akkor ma jó lenne neked ------- címen? Várlak: Ryan Ja és a telefonszámom: ---------- (a cím és a telefonszámhoz mindenki találjon ki magának valamit)"

Azonnal felhívtam, hogy elmondjam Neki szívesen elmegyek. Kerek egy órát beszélgettünk. Megbeszéltük, hogy egy fél óra múlva fogunk találkozni. Annyira izgultam,de boldog i voltam.:) Mivel sietnem kellet, de még nem tudtam, hogy mit vegyek fel felhívtam Wendy-t, hogy hol van. Hirtelen egy hang szólalt meg mögöttem. Annyira megijedtem, hogy felsikítottam és ugrottam egy nagyot.

-Jézusom! Te hogy kerülsz ide?! Kaptam a szívemhez, mikor megláttam, hogy csak Wendy az. 

-Az előbb kopogtam. Nem hallottad? Mutatott az ajtó irányába. Ezek szerint nem hallottam meg. Na mindegy!

-Segítened kell. Nemsokára talizok az egyik osztálytársammal és szeretnék alkalomhoz illően felöltözni. Néztem rá boci szemekkel.

-Rendben! De fiú vagy lány? 

-Fiú! Vigyorodtam el. 

-Te jó ég! Nancy-nek barátja van??! Ugrándozott örömében. Hát igen. Én vagyok hármunk közül az aki nem nagyon beszélgetett fiúkkal. Nem is nagyon volt egy légtérben velük. Mindig is félénk voltam. Voltam! De ez mára megváltozott.

-Ne kiabálj! És nincs barátom! Fogtam be a száját, de közben csak nevettem rajta.

-Oké, bocsi! Akkor......! Odament és feltúrta a fél szekrényemet. 

Végül ezt sikerült elég kevés idő alatt összehoznunk. Wendy feldobott rám egy kis sminket, majd megcsinálta a hajam. Izgultam, de nem éreztem úgy, hogy Ő lenne az igazi. Majd meglátjuk.:/ Mikor kész lettem még vagy kétszer végigstíröltem magam a tükörben, majd megelégedve a külsőmmel elindultam a bejárat felé. Eszembe jutott, hogy Chris nem volt oda a "randim" miatt és nem akartam a szeme elé kerülni, így a hátsóajtón mentem ki. Elég jó idő volt és sütött a nap. Nem akartam elkésni, de előbb sem akartam oda érni, így a normálistól egy kicsit gyorsabban mentem. 

Már messziről megláttam és mosolyra húztam a szám. Pilóta fazonú napszemüveg és lezser ruha volt rajta. Nagyon jól nézett ki. És mikor észrevett ellökte magát a faltól és mosolyogva megindult felém.

-Köszi, hogy eljöttél, ez sokat jelent nekem. Puszilta meg az arcom üdvözlés kép.Viszonoztam a kedvességét, majd elmondtam, hogy én is hasonló kép érzek. Lesétáltunk a közeli folyó partjára. Egy csomót beszélgettünk és nevettünk. Be kell vallanom, hogy nagyon jól éreztem magam Ryan-nel. Hirtelen kizökkentett a gondolataimból és maga felé fordított.
-Figyelj Nancy! Én..... És egyre közelebb hajolt hozzám. Tudtam/éreztem, hogy meg akar csókolni. Nem tudtam, hogy mit csináljak így inkább hagytam. Már csak pár milliméter volt kettőnk között, de ekkor eszembe jutott valami. Elhúztam a fejem és a földet kezdtem el pásztázni. Féltem a szemébe nézni, de muszáj volt.
-Bocsi! Tudod...... Nem tudtam befejezni a magyarázatomat, mert közbevágott.
-Nem kell magyarázkodnod. Tudom, hogy nem vagyok az eseted csak kedvességből jöttél el. Nézett szomorúan a szemembe.
-Nem erről van szó. Figyelj! Én tényleg kedvelek, de semmi több. De nem azért, mert veled van a gond. Te egy nagyon helyes, rendes és kedves srác vagy, de van valaki aki jobban megérdemel téged, mint én. Nem akarok semmit mondani róla és ne is kérdezz rá. Remélem, hogy meg tudsz érteni. Pusziltam meg az arcát, majd elindultam az egyik irányba. Hirtelen egy kezet éreztem a kezemen. Vissza fordultam és Ryan mosolygós arcát pillantottam meg.Tudtam, hogy nem haragszik rám és azt is tudja, hogy kire gondolok. Hálásan ránéztem, majd elindultunk tovább a folyó partján. Egyre több mindent tudtam meg róla és az osztályról. Nagyon kedves és úgy érzem elég szoros lesz a barátságunk. 
-Szerintem ideje lenni haza mennem. Mondtam két óra séta után. 
-Rendben van. Elkísérlek. Jelentette ki határozottan.
-Szó sem lehet róla! Neked most fontosabb dolgod van. Néztem rá jelentőségteljesen. Értette, hogy mire gondolok és nem ellenkezett.
-Rendben. Mondta megadva magát, majd elköszönt tőlem és elindult a máik irányba. Nekem is indulnom kellet, nem akartam hogy aggódjanak. 

*Wendy szemszöge*

Otthon Chris fel s alá járkált. Valami miatt nagyon ideges volt, de nem tudom, hogy miért. Próbáltunk rá kérdezni Jess-el, de nem adott rá lehetőséget. Próbáltuk Nancy-t felhívni, de ki volt kapcsolva. Már mi is kezdtünk aggódni mikor valaki bejött a házba. Mind a hárman kirohantunk az ajtóhoz és megkönnyebbülve láttuk, hogy Nancy az. Chris nem mondott semmit csak megfogta a kezénél és maga után húzta be a szobájába. Nem tudtuk ezt mire vélni és csodálkozva néztünk utánuk. 

Meghoztam az új részt! Bocs, hogy ennyit késtem csak ezen a héten voltak az angol szóbelik. Legközelebb ezerszer hamarabb fogok új részt hozni. Ígérem! Remélem, hogy tetszik!

<3<3<3

Melanie