9. rész: Je T'aime....

Chris nem mondott semmit csak megfogta a kezénél és maga után húzta, be a szobájába.

*Nancy szemszöge*

-Ne rángass már! Rántottam el a kezem. -Mit akarsz??! Emeltem meg egy kicsit a hangom. 

-Mi történt köztetek? Kérdezte összehúzott szemekkel. Szóval ezért olyan ideges. Nem tud valamiről ami miatt nagyon ideges. Hogy boldog lehessek egy kicsit idegesítenem kéne.:) 

-Nem mindegy az neked?! Nekem is lehet egy kis magánéletem. Tettem csípőre a kezem és vártam, hogy mit fog erre reagálni. Hát erre egyáltalán nem számítottam!!!!!!!!!!

Lépet kettőt felém magához húzott és óvatosan megcsókolt. Nagyon meglepődtem, de visszacsókoltam. Melegség járta át a testem és nagyon boldog voltam. Nem tudom meddig tarthatott, de arra lettem figyelmes, hogy elmosolyodom -a csók közben- mire Ő is. 

-Szeretlek!Súgta a fülembe és szorosan magához ölelt. Nem akartam elengedni. Mindig is magam mellett akartam tudni. Olyan jó érzés volt beszívni a pulcsija illatát.
-Én is! Súgtam vissza és megpusziltam. Soha nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de legbelül mindig is tudtam, hogy szeretem Őt. Igaz, hogy rengeteget veszekedtünk és soha nem voltunk meg egy légtérben, de szerintem egyikünk sem akarta bevallani magának az érzéseit. De most túlléptünk ezen és jó, hogy Ő megtette az első lépést. Elég sokáig álltunk a szobája közepén, de egy nagy puffanás kizökkentett a mi kis világunkból. Kirontottunk a szobából és a hang irányába mentünk. Mikor megláttam Wendy megszeppent fejét és Jess-t amint a földön fetreng és röhög elkapott a röhögőgörcs és én is a földre kerültem és szakadtam a röhögéstől. Amúgy Wendy összetörte a kedvenc bögréjét. Egy darabig vigasztaltuk, de utána már jobban volt és vidáman nézte a kedvenc sorozatát. Nem akartuk rögtön elmondani a csajoknak, hogy együtt vagyunk, előbb mi is bele szeretnénk magunkat élni.:)
Este vacsi után Jess-el csatlakoztunk Wendy-hez és együtt néztük a kedvenc sorozatát. Nagyon sokat nevettünk, és még popcorn evőversenyt is rendeztünk. Én talán ha egyszer bele tudtam dobni a számba a popcornt, a többieknek jobban ment. Olyan kupit csináltunk amilyet még soha.:) Aztán 3 órakor Chris megelégelte, hogy még mindig nem alszunk -holnap suli- így elküldött aludni, de előbb össze kellett pakolnunk. Wendy egyfolytában csak nevetett és nem értettük, hogy min.
-Mi olyan vicces? Kérdezett rá végül Jess.
-Chris...ohlyan, minth egy.....aphuka.....!!!! Mondta miközben röhögött.  Belegondoltam a dologba, majd én is elröhögtem magam. Chris mérgesen rám nézett, én meg azonnal abbahagytam a röhögést és komoly fejet vágtam. A lányok elég furán néztek rám, de csak röhögtek továbbra is. Chris még mindig engem nézett, majd elmosolyodott. Tudtam, hogy mit akar így menekülőre fogtam. Chris nem habozott rögtön utánam futott. Én futás közben csak sikítoztam meg könyörögtem, hogy ne! Nem sok sikerrel. Hirtelen ötlet folytán kifutottam az udvarra. Chris irányt váltott és kivágva maga előtt az ajtót utánam eredt. Futottunk egy teljes kört -a nem kis tó körül-, majd az erdő felé vettem az irányt. Ekkor már kész terv volt a fejemben így csak vigyorogva -mint egy eszelős- futottam tovább, belevetve magam a sötétségbe.
-Nancy! Várj már!! Kiáltotta utánam Chris. Gondoltam, hogy csak el akar kapni ezért nem álltam meg. Egy idő után már nem hallottam a kiabálását és megálltam kifújni magam. Soha életemben nem futottam még ennyit egyszerre. Megérte két évig edzésekre járni.:) Miután újra tudtam normálisan levegőt venni körbenéztem, de rá kellett döbbennem, hogy azt sem tudom, hogy hol vagyok. Ezt nem hiszem el! Most, hogy fogok haza jutni. És egyáltalán hol a francba vagyok??! Mi lesz velem egyedül a természettel, vadállatokkal, sötéttel......ebből elég lesz! Ha továbbra is ilyenekkel tömöm a fejem biztos, hogy tudathasadásom lesz. Körbenéztem, majd megállapodva egy nagyobb kövön leültem és vártam a lehetetlent. Hogy valaki megtaláljon.:/ Egyre gyengébbnek éreztem magam, majd álomra hajtottam a fejem (mármint a lábamra).:)

*Chris szemszöge*

Miután Nancy berohant az erdőbe félelem fogott el. Most, hogy találom meg?! Visszaszaladtam a házba, majd a lányok értetlen pillantásaival találtam szembe magam. Gondolom tudni akarták, hogy hol van Nancy. Azt én is nagyon szeretném tudni...!!!:( Nagy vonalakba elmagyaráztam a helyzetet és csak reménykedni tudtam, hogy értenek egy-két szófoszlányt a -nagy részben- halandzsámból. Kapkodásomban mindent ami a kezem ügyébe került felkaptam, majd újra a bejárat felé vettem az irányt. 

-Csak ne olyan sürgősen! Mi is veled megyünk. Állított meg Jess. 

-Így igaz! Helyeselt Wendy és próbált nyugodt maradni. Megálltam, majd rájuk mosolyogtam.

-Figyu! Nem tudom, hogy milyen állapotban van odakint a sötétben, egyedül, hidegen Nancy, de Nektek itt kell maradnotok. Megértem, hogy most azt hiszitek, hogy kötelességetek jönni, de jobban teszitek, ha itt maradtok. Így mind a hárman jól járunk. Simítottam meg Wendy karját, majd eltűntem a sötétben egy lámpással.

Pár perc csendes gyaloglás után elkezdtem szólongatni a nevén hátha válaszol valaki. Semmi! Még egy ág rezzenése sem. Ez kezdett az agyamra menni, így egy kicsit -na jó, torkom szakadtából- hangosabban kezdtem el szólongatni Nancy-t. Egy darabig nem hallottam életjeleket, majd elég gyenge felelésre lettem figyelmes. Megnyugodtam, de csak egy pillanatra, mert nem tudtam, hogy milyen állapotban van. Elkezdtem a hang irányába futni......

*Nancy szemszöge*

-Nancyyyy!!! Ordítja valaki. Azonnal felkaptam a fejem amitől be is állt a nyakam. Tudtam, hogy Chris az -felismertem a hangját- és próbáltam válaszolni, de először nem jött ki hang a torkomon. Egy kis erőlködés után sikerült kipréselni egy "itt vagyok"-ot. Annyira rosszul éreztem magam, hogy visszadőltem a lábamra és vártam a megmentőmet. Pár perc után egy koppanást hallottam, majd megéreztem a kezemen Chris kezét. 

-Nancy. Nancy! Kérlek ébredj fel! Kezdett el -csak egy kicsit- rázni. 

-Ha még rázol egy darabig akkor kidobom a taccsot. Nyitottam ki a szemem. Chris megkönnyebbült. -Csak nem izgultál értem? Kérdeztem cinikusan, de közben elmosolyodtam.

-Ez kész! Én itt halálra ijedve kereslek téged, Te meg még egy "köszönömöt" sem tudsz mondani. Mondta tettetett felháborodással.Leült mellém a kőre és a tenyerébe temette az arcát.
-Mi a baj? Kérdeztem szomorúan. -Ha az a gond, hogy az előbb......? Vettem el a kezét.
-Nem az a gond. Mosolyodott el keserűen.
-Akkor? Pislogtam nagyokat előre is félve a válaszától.
-Most gondoltam bele igazán, hogy felelősséggel tartozom valaki iránt. Nem csak amiatt, hogy a személyi testőröd vagyok, de mától már a barátod is. Fúrta tekintetét az enyémbe. Boldogság öntött el mikor az utolsó szavakat mondtam és szorosan hozzá bújtam. Annyira örültem neki, hogy a megmentésemre sietett és nem adta fel a keresést. Mindig is egy ilyen gondoskodó, törődő és megértő emberre vártam, hogy kiegészítse az életem. Sikerült egy kisebb nagyobb veszekedés után rádöbbennem, hogy Chris az.
-Mikor szeretnél haza menni? Kérdeztem eltolva magamtól.
-Hát én úgy gondoltam, hogy sátorozhatnánk itt kint. Olyan szép az idő és még hideg is van.
-Az tényleg jó lenne. Bólogattam helyeslően. -De most el kellene halasztanunk ezt a tervet. Én kényelmes helyen szeretnék aludni.
-Rendben van. Muszáj belemennem. Mosolyodott el. Felállt, majd nyújtotta a kezét. Kéz a kézben sétáltunk vissza. Mikor a tó mellett sétáltunk el Chris lelassított és egy idő után megállt.
-Ugye tudod, hogy halálra aggódtam magam miattad.
-Elhiszem és sajnálom. Mondtam megbánva.
-Ennyivel nem elégszem meg. Kapott fel és térdig belegázolt a tóba.
-Ha most elengedsz halál fia vagy! Sikítottam megrémülve.
-Vállalom a kockázatot, de ezt nem hagyhatom ki. Húzta gúnyos mosolyra a száját és beledobott a jéghideg vízbe. Még arra sem volt időm, hogy az orrom befogjam így elég sok víz került bele. Mikor leértem a tó aljára -azt hittem nincs is alja- nagyot rúgtam a homokba és már kint is voltam a víz tetején. Párszor prüszköltem meg köhögtem, majd újra normális volt a levegővételem.:)
-Milyen volt? Nézett engem a partról.
-Csodás! Nem próbálod ki? Nevettem el magam.
-Ááá! Inkább most kihagynám, de majd egyszer biztos. Az viszont jó ötlet lenne ha kijönnél mert meg fogsz fázni és nem szeretném ha tüdőgyulladást kapnál. Nyújtotta felém a kezét. Szorosan megfogtam és engedtem, hogy kihúzzon. Mikor megálltam előtte Ő levette a pulcsiját és rám adta. Olyan puha, meleg és az Ő illata volt. Mélyen beszívtam és soha többet nem akartam levenni.:)
-Nem szeretném tudni, hogy most mi jár a fejedben. Ráncolta össze a szemöldökét, de közben a szeme sarkában ott voltak a nevetőráncok.
-Szerintem sem szeretnéd tudni. Nevettem fel, majd megfogva a kezét a ház felé vettük az irányt.
Olyan jó érzés volt a közelemben tudni Őt. Míg sétáltunk az egy örökkévalóságnak tűnt. De én egy percét sem bántam. Végre egésznek érzem magam, míg mellette vagyok. Nem kívánhatnék ennél többet egyik lánynak sem, csak, hogy megtalálja az igazit..........<3:);)


Meghoztam az új részt!!!!!!!!!! Elég sokat késtem vele, de voltak nehézségek és csak mostanra készült el véglegesen ez a rész.;) Az utolsó mondatot ebből a részből kifejezetten két embernek küldöm. Ők tudni fogják, hogy róluk van szó!!!:D:P Azt nem tudom, hogy mikor jön a következő rész, de próbálok sietni. Remélem, hogy ez a rész is tetszik....;):)
<3<3<3

Melanie