Hangos csikorgást hallottam. Nem mertem kinyitni a szemem. Tudtam, hogy nem haltam meg, mert mindent éreztem. Nemsokára hangos kiabálásra lettem figyelme. A sofőr kiszállt az autóból és a megmentőmmel ordibált. Persze Ő nem hagyta magát, és hangosan vitázott vele. Nemsokára megérkeztek a rendőrök is. Mikor az egyik észrevett megindult felém. Én még mindig a földön feküdtem. Másfél méterre megállt tőlem, és előszedte a pisztolyát. Felém tartotta, majd elsütötte.
-Áááááá!!! Neee!!! Ébredtem fel. Körbetapogattam magam, hogy élek e még. Mikor megbizonyosodtam róla, rájöttem, hogy álmodtam az egészet. Onnantól kezdve, hogy "elszöktem" otthonról.Gyorsan letusoltam, felöltöztem és lementem a konyhába. Még senkit nem találtam ott. Gondolom még aludtak.Miután megreggeliztem elindultam a nappali felé, majd megláttam, hogy az egyik szekrényre egy cetli volt kitűzve.
"Szia Kicsim! Elmentünk itthonról. A testőreitekkel megbeszéltük, hogy bevisznek titeket Barcelonába. Már beszéltünk az új iskoláról. Ma oda kell bemennetek és megismerkedni az új osztálytársaitokkal! Puszi: Anya és Apa!!!<3 :)"
El is felejtem, hogy ma kell mennünk. Gyorsan felrohantam az emeletre é felébresztettem a Jessica-t.
-Csssst! Wendy még alszik! Fogtam be a száját, és gúnyos vigyorra húztam a szám. Értette, hogy mire akarok kilyukadni. Amikor előbb felkelünk, mint Wendy, akkor a jól bevált ötletünket alkalmazzuk, hogy felkeltsük.:) Halkan átlopakodtunk a szobájába és egy pohár forró vízbe raktuk a kezét. Ő ilyenkor nem szokott bepisilni -mint a legtöbb ember- hanem sikítozva felkel. Most is ugyan ez történt.:) Mikor felkelt elmondtam nekik, hogy nincs sok időnk elkészülni. Mindenki egy kis időre eltűnt a szobájában. Hamar sikerült végeznünk.
Jessica ezt vette fel:
Mint mindig, most is elegánsan öltözött fel. Nem értem, hogy bír állandóan magassarkúban járkálni. De Ő tudja!
Wendy ezt választotta:
Ő már legalább nem hord állandóan magassarkút. Ő viszont odavan a csíkos dolgokért és a rózsaszínért.
Én pedig ezt választottam:
Én meg (ez szerintem egyértelmű!) szeretem Londont!!! Én viszont nem szeretek mindig elegánsan öltözködni. Ezt nem úgy értem, hogy soha nem viselek illemnek megfelelő ruhákat. Hanem, hogy amikor olyan helyzet van akkor egy kicsit lazábban öltözködöm.:)
Már csak egy kis szempillaspirált tettem fel magamra, mikor csengettek. Gondolom megjöttek a testőrök, és Chris. Lesiettem a lépcső (duplán vettem a fokokat), majd ajtót nyitottam. Három öltönyös férfival találtam szemben magam. Köszöntek nekem, majd beengedtem Őket. Mondtam, hogy pár perc és indulhatunk. Ők addig az ajtóban vártak minket. A lányoknak sikerült tíz perc alatt teljesen elkészülniük.
-Mehetünk!!! Ugrottam az őrök elé. Beszálltunk a kocsiba. A két kigyúrt ruhásszekrény előre ült, Chris, Jessica, Wendy és én pedig hátra. Most nem a limuzinnal mentünk, mert az nagyon feltűnő lett volna.
-Képzeljétek el, olyan borzasztó álmom volt! Azt álmodtam, hogy kiszöktem itthonról és a város felé vettem az irányt. Aztán valamiben megbotlottam és kiestem a főútra. Utána már csak annyira emlékszem, hogy egy fiú felhúzott onnan, és megmentett a biztos halálból. Ezek után pedig felkeltem. Fejeztem be az álmom elmesélését.
-Aztaaa! Ocsúdott fel a döbbenetből Wendy.
-Ez aztán a komoly álom! Még jó, hogy ez nem történt meg a valóságban. De arra a megmentő fiúra kíváncsi lennék...! Nevette el magát Jess. Erre én is elnevettem magam.
Egy csomót beszélgettünk még az új sulinkról. Költözni, csak akkor fogunk, ha már be vagyunk jelentve az iskolába. Három óra múlva meg is érkeztünk. Nagy nehezen sikerült felkelnünk. Míg rendbe szedtük magunkat, addig az őrök kerestek egy rendes parkolót, meg normális ruhát vettek fel, hogy ne legyenek feltűnőek a zakós, kigyúrt emberkék.:)
-Sietnünk kell, hogy csengetés előtt be tudjunk menni a suliba. Mondta Chris és elindult a bejárat felé. Félénken követtük Őt. Körbe és körbe nézelődtünk, minden egyes tanulót szemügyre vettünk. Aztán mikor az egyik lány "csapat" előtt elhaladtunk valamin megakadtam.
-De helyes az a fiú. Szerinted van barátnője?! Súgta oda a szőke lány a többinek. Gondoltam, hogy Ő a fő csaj a bandában. A máik rögtön válaszolt neki. Nagyon bambulták Chris-t. Közbe kellett lépnem. Már indultak volna felé, mikor odasiettem Chri-hez és belekaroltam. A lányok rögtön megálltak és felhúzott szemöldökkel bámultak meg, majd sarkon fordultak és elmentek. Amint elmentek, elengedtem és sajnálatkérő pillantásokkal illettek. Ő meg csak furán nézett rám.
-Nem akartam, hogy rád másszanak. Magyaráztam meg. Még mindig furán nézett, de nem voltam hajlandó hosszú magyarázkodásba kezdeni. Csak intettem, és mentem tovább a folyosón. Elnevette magát, és utánam sietett. Nagy nehezen sikerült megtalálni az igazgatóit. Bekopogtunk, majd miután hallottuk, hogy kiszólnak bementünk.
-Jó napot kívánok. Nancy Parker vagyok. Mutatkoztam be.
-Én meg Chris Tonkin. Nyújtotta a kezét Chris. Az igazgató is bemutatkozott, majd mindent elmondott az átiratkozással kapcsolatban. Utána alá kellett írni néhány papírt, majd mehettünk is. Három nap múlva már járhatunk ide iskolába. Elköszöntünk, majd Jess és Wendy keresésére indultunk. Ugyanis Ők félúton lemaradtak.:) A folyosó végéről kiabálást és veszekedést hallottunk. Gyorsan odasiettünk, hogy hátha ott vannak Ők is. Talált! Éppen velük veszekedett az a négy kibírhatatlan lány. Pontosabban Wendy-vel veszekedtek. Cselekednem kellett. Nem hagyhatom, hogy szó nélkül bántsák a testvéremet. Átfurakodtam magam a tömegen, hogy tudjak velük "beszélni".
-Te meg mi a francot képzelsz magadról?! Álltam be Wendy és a szőke csak közé.
-Te meg ki vagy?!! Húzta fel a szemöldökét az égig.
-Én is kérdezhetném ezt tőled! Milyen jogon sértegeted a testvéremet?!! Tettem felé egy lépést.
-Azt csinálok amit akarok. Különben is! A barátommal flörtölt. Kezdett el kiabálni.
-Ez nem is igaz szólalt meg vékony hangon mögülem Wendy.
-Te most kussolsz! Te pedig ne szólogass be nekem!! Fordult vissza felém.
-Elmondom egyszer. Többször nem, így jól figyelj! Nem engedem meg, hogy bárki is ilyen hangnemben beszéljen velem és a tesóimmal. Másodszor elég rossz szemed lehet, ha ilyen dolgot félrenéztél. És harmadszor a ruhatisztító száma. Nyújtottam neki oda egy névjegykártyát.
-Ez meg minek?! Nézett rám lekezelően. Nem válaszoltam semmi, csak elvettem az egyik lánytól a narancslevét és ráöntöttem a szőke lány pólójára. Döbbenten és sikítozva állt egy helyben. Nem mondtam semmit, csak megfogtam Wendy kezét és magammal húztam.
Kimentünk az iskolából és a kocsi felé vettük az irányt.
-Ezt nem hiszem el! Hogy merted?! Képedt el teljesen Wendy.
-Nem szeretem, ha bántanak titeket. Vontam meg a vállam.
-Ugye tudod, hogy örök életükre megjegyeztek maguknak? Nevetett fel Jess.
-Nem nagyon izgat. Mosolyodtam el.
Chris nem mondott semmi, csak folyamatosan mosolygott.
Meghoztam az új részt!!!:) Remélem, hogy tetszik. Amint lesz időm, jön a kövi...!
<3<3<3
Melanie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése